Lutetia, a Föld születésének tanúja

747

Francia és észak-amerikai egyetemek csillagászai több hullámhossztartományban vizsgálták a Lutetiát, hogy megállapíthassák annak anyagi összetételét. A kutatók a Rosetta OSIRIS műszere, az ESO NTT teleszkópja, a Spitzer Space Telescope, valamint a NASA Infrared Telescope Facility által összegyűjtött adatok kombinálásával létrehozták a valaha készített legösszetettebb spektrumot egy aszteroidáról. Az így kapott színképet ezután összehasonlították a Földön talált, korábban laboratóriumokban vizsgált meteoritok spektrumával. Egyetlen típusú meteorit – az ensztatit-kondritok – színképe mutatott egyezést a teljes tartományban.

Az ensztatit-kondritok a korai naprendszer alkotóelemei, olyan meteoritok, melyek magnézium tartalmú szilikátásványok. Úgy véljük, hogy ez az anyag a fiatal Nap közelében keletkezett, és fontos építőeleme volt a kőzetbolygóknak, legfőképpen a Földnek, a Vénusznak, valamint a Merkúrnak. Az elképzelések szerint a Lutetia eredetét nem az aszteroidaövben kell keresni, hanem Napunkhoz sokkal közelebb. Így viszont felmerül a kérdés: hogyan került a Lutetia a kisbolygóövbe?

A Rosetta felvétele a Lutetiáról. A képet az űrszonda a 67P/Churyumov-Gerasimenko üstökös felé haladva készítette 2010-ben.
[ESA 2010 MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/RSSD/INTA/UPM/DASP/IDA]

A csillagászok becslései szerint az ilyen típusú égitestek kevesebb, mint 2%-a került ki a Föld keletkezési régiójából az aszteroidaövbe. A belső Naprendszer égitestjeinek nagy része beleolvadt az éppen kialakulóban lévő bolygókba. Azonban a nagyobb darabok, melyek átmérője a 100 km-t is elérheti, kivetődtek a csillagunktól távolabb eső, biztonságosabb pályákra.

A Lutetia – melynek átmérője nagyjából 100 km – is egy ilyen kivetődést élhetett át az egyik kőzetbolygó megközelítésének hatására, melynek következtében pályája is lényegesen megváltozott. A kisbolygó vándorlása közben bekerült a fiatal Jupiter vonzásába, mely szintén felelős a Lutetia pályájának további változásaiért. Úgy véljük, hogy a Lutetiát is egy ilyen pályaváltozás tette az aszteroidaövezet betolakodójává 4 milliárd évvel ezelőtt.

Korábbi tanulmányok is mutatták már, hogy a Lutetia nagyban eltér a többi kisbolygótól, melyek az aszteroidaövben találhatók – az aszteroidák mindössze 1%-a rendelkezett hasonló színképpel, valamint felszíni adottságokkal. Az új kutatások rámutattak a Lutetia különlegességére: az egyik ritka túlélője a kőzetbolygók, mint például Földünk keletkezésének.

"A Lutetia az egyik legnagyobb és legritkább hordozója a kőzetbolygók anyagának az aszteroida-övben. Ez megfelelő célponttá teszi egy jövőbeli mintagyűjtési küldetéshez, s így még közelebbi betekintést nyújthat bolygónk történetébe" – foglalta össze a vizsgálat jelentőségét Pierre Vernazza (ESO), a kutatás vezetője.

Fantáziarajz arról, amint a Lutetia megközelíti a fiatal Naprendszer egyik bolygóját.

[ESO/M. Kornmesser and N. Risinger]

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás