Öt új magyar nevű kisbolygó

434

A Szegedi Tudományegyetem
és az MTA Konkoly Thege Miklós
Csillagászati Kutatóintézete
összefogásával 1997-ben indított kisbolygó-megfigyelési program
keretében már majd’ hatszáz aszteroidát sikerült felfedezni. Ezek
jó részét a Konkoly Obszervatórium piszkés-tetői állomásának 60 cm-es
Schmidt-távcsövével találták az egyetem kutatói és hallgatói, de több tucat égitestet sikerült felfedezni az amerikai NEAT program archívumában is. Március 30-án a
Nemzetközi Csillagászati Unió öt felfedezés névjavaslatát fogadta el.

(111594) Ráktanya = 2002 AX66

Sárneczky Krisztián és Heiner Zsuzsanna fedezte fel január 11-én hajnalban 20 magnitúdós fényességnél, miközben az 53P/Van Biesbroeck-üstököst kísérelték meg újrafelfedezni. A következő hónapokban a világ számos pontjáról észlelték a kisbolygót, így 2003. augusztusában sikerült újra megtalálni az égitestet Piszkés-tetőről. Később a felfedezők a Palomar Sky Survey egyik 1991-es fotólemezén is megtalálták az égitest nyomát, majd 2005. októberében megkapta sorszámát. A kisbolygóöv belső részén, 2,366 CsE átlagos
távolságban keringő (P=3,64 év), 1-2 km-es égitestet a hazai amatőrcsillagászat legendás bakonyi észlelőhelyéről, Ráktanyáról nevezték el a felfedezők. Az 1980-as és 90-es években üstökös, kisbolygó, meteor és változócsillag megfigyelések ezreit végezték itt hazai amatőrök.

Érkezés Ráktanyára egy 1992-es észlelőhétvégén. Bal oldalt a következő kisbolygó tulajdonosa, Kiss László látható, jobbra pedig Bakos Gáspár, akit exobolygó felfedezéseiről ismerhetünk. (Sebők György felvétele)

(113202) Kisslászló = 2002 RY111

Sárneczky Krisztián fedezte fel 2002. szeptember 7-én hajnalban, célzott kisbolygókeresés közben. Az alig 20,5 magnitúdós kisbolygót november végéig követték külföldi obszervatóriumokból, így következő év novemberében ezt is sikerült újra lefotózni Piszkés-tetőtől.  Ezt követően már csak a sorszámozáshoz
szükséges további két szembenállás megfigyeléseit kellett összegyűjteni,
ami – miután 1999-ben egy francia obszervatóriumból már észlelték – 2005-ben sikerült, így megkaphatta sorszámát. A Napot 5,72 év alatt megkerülő, 5-6 km átmérőjű kisbolygót a felfedező régi barátjáról, Kiss Lászlóról nevezte el, akinek vezetésével 1997-ben útjára indult a szegedi kisbolygókutatási program. A jelenleg az MTA Lendület programjában dolgozó csillagász munkássága a csillagpulzáció, az exobolygók és a csillaghalmazok kutatása köré fókuszálódik, 21 számozott kisbolygó társfelfedezője.

(113203) Szabó = 2002 RC112

Ezt a kisbolygót is 2002. szeptember 7-én fedezte fel Sárneczky Krisztián 19,5 magnitúdónál. Az 1-2 km átmérőjű, 4,11 éves keringési idejű égitestet november közepéig sikerült követni, de elnyúlt pályája miatt csak 2005-ben sikerült újra megtalálni. Mivel ekkor 1996-os, 1998-as és 2001-es észleléseket is a kisbolygóhoz tudtak kapcsolni, még ebben az évben megkapta sorszámát. A kisbolygó Szabó Gyula csillagászról kapta nevét, aki az első évek óta aktívan részt vesz a szegedi kisbolygókutató programban, melyet később az üstökösökre is kiterjesztett. Jelenleg a naprendszer apró égitestjei mellett exobolygók és exoholdak vizsgálatával foglalkozik, öt számozott kisbolygó társfelfedezője

(113214) Vinkó = 2002 RT118

Sárneczky Krisztián találta meg 2002. szeptember 8-án 20 magnitúdónál. Az 5-6 km-es égitestet novemberig sikerült követni, majd kiderült, hogy 1960-ban több éjszakán is észlelték a Palomar-hegyről, de végül ezeket a megfigyeléseket felfedezés előtti észleléseknek minősítette a IAU.  Bár 1997-es, 2000-es és 2003-as megfigyelések is előkerültek, de csak egy-egy éjszakáról, így meg kellett várni a kedvező 2005-ös oppozíciót, hogy megkaphassa sorszámát. A Naptól 3 CsE távolságra keringő égitestet Vinkó Józsefről, a Szegedi Tudományegyetem csillagászáról nevezte el a felfedező, aki 2002-ben lehetővé tette a kisbolygókereső program folytatását, később pedig a felfedező doktori témavezetője volt. Az újdonsült kisbolygó-tulajdonos tucatnyi szupernóva társfelfedezője, fő kutatási területe a robbanó napok, a nóvák és szupernóvák vizsgálata.

(132824) Galamb = 2002 QE79

Galamb József (1881-1955) makói születésű mérnök 1905-ben került Henry Ford detroiti gyárába. Az N-modell hűtőrendszerének tökéletesítése után a gyár főkonstruktőre lett. A szintén magyar Farkas Ernővel és az amerikai Childe Wilss-szel
együtt ő alkotta meg a híres Ford T-modell alkatrészeinek tervét. Később főmérnök, majd a gyár igazgatója lett. Az ő találmánya volt az
elsőként a T-modellnél alkalmazott bolygóműves sebességváltó és a levehető hengerfejű motor. Szintén neki köszönhetjük a mozgó összeszerelő szalag alkalmazását is. A nevét viselő kisbolygót Sárneczky Krisztián fedezte fel a NEAT program 2002. augusztus 17-ei
felvételein, melyek a palomar-hegyi 1,22 m-es Schmidt-teleszkóppal készültek. A 19,5 magnitúdós, 2-3 km-es kisbolygó 4,92 év alatt kerüli meg a Napot.

 

A legendás Ford T-modell.

Hozzászólás

hozzászólás