A MESSENGER-szonda első képei a Merkúrról

1866

Mint azt már korábban beharangoztuk, 2008. január 14-én érkezett a MESSENGER-szonda a Merkúr közelébe. Több mint 30 éve járt utoljára űrszonda a Naphoz legközelebb keringő bolygónál: a Mariner-10 háromszor látogatta meg a Merkúrt 1974 és 1975 során, de ekkor mindegyik alkalommal ugyanazt a féltekét világította meg a Nap. A MESSENGER most olyan területek felett repült el, amelyeket eddig még soha nem láthattuk. Hasonlóan a korábban feltérképezett régiókhoz, ez a félteke is kráterekkel borított, ugyanakkor az új képek néhány egyedi sajátosságot is feltártak. Emellett az is fontos körülmény, hogy a MESSENGER modern kamerája sokkal több részletet volt képes rögzíteni, mint a 30 évvel ezelőtti technika.

Összesen 1200 kép készült a Naptól maximum 70 millió km-re eltávolodó bolygóról, s a szakemberekből álló kutatócsoport megkezdte a nagyfelbontású képek feldolgozását és az eredmények értelmezését, hogy ezáltal közelebbi képet kapjunk a Merkúr történetéről és fejlődéséről. A különböző felszíni alakzatok tanulmányozása feltárja a bolygón történt geológiai változásokat az elmúlt 4 milliárd évben, míg a becsapódási kráterek vizsgálata betekintést enged a Merkúr összetételébe, valamint a Naprendszer életében lezajlott ütközéses eseményekbe.

Cikkünk az eddig közreadott képeket mutatja be. Újabb Merkúr-közelítés egyébként 2008. október 6-án lesz, amit egy harmadik fog követni 2009. szeptember 29-én. Addig is tovább folytatódik az égi mechanika és a pályamódosítások által diktált keringés a Vénusz és a Merkúr pályája között, hogy aztán 2011. elején  a MESSENGER végre megérkezzen Merkúr körüli végleges pályájára.

A MESSENGER közeledik a Merkúrhoz.

Az első pillantás a Merkúr eddig még soha nem látott féltekéjére. Jobbra fent a hatalmas Caloris-medence nyugati pereme, amely egy nagy kisbolygó vagy üstökös becsapódásának óriási nyomához tartozik. A teljes medence a maga nemében a legnagyobb és talán legfiatalabb becsapódásos alakzat a Naprendszerben.

A január 14-én készült kép a Nap felé eső oldal olyan területét mutatja, amelyet annak idején a Mariner-10 nem fényképezett le. A kép bal alsó sarkában lévő kettős gyűrűs kráter finom szerkezetű, nagy valószínűséggel vulkanikus eredetű anyagot tartalmaz.

Változatos felszín: síkságok, becsapódási kráterek, illetve a kép jobb alsó sarkában található, 200 km átmérőjű Sholem Aleichem-kráter keletkezésekor kidobódott anyagtörmelék.

Az árnyékban lévő, kettős gyűrűs Vivaldi-kráter (jobbra fenn). A kráter külső gyűrűje kb. 200 km átmérőjű, s egy még nagyobb ősi bemélyedés egy részét takarja ki a bal alsó felével.

21 perccel a legnagyobb Merkúr-közelség után készült kép a Merkúr változatos felszínéről, melyen a legkisebb kráterek 300 méter átmérőjűek. A kép bal oldalán fentről lefelé végighúzódó árnyékos sziklafal az eddigi legmagasabb hasonló alakzat a bolygón. A kéregben egykor működő óriási erők felgyűrték a felszínt, majd egy becsapódási kráter részben elpusztította a szakadék falának egy részét (a kép alján).

Becsapódási kráter, körülötte sugárirányban kidobódott anyaggal.

Forrás: A MESSENGER-szonda honlapja

Hozzászólás

hozzászólás