Nincs légköre a Makemake törpebolygónak

823

A 2005 márciusában felfedezett és később a Húsvét-sziget őslakói által tisztelt istenről elnevezett Makemake törpebolygó mérete a Pluto kétharmada, a Napot pedig az egykor kilencedik bolygó és a legnagyobb tömegű törpebolygó, az Eris pályája között járja körbe. Korábbi észlelések azt mutatták, hogy a Makemake hasonló a másik négy törpebolygóhoz, ezért azt gondolták, hogy ha van légköre, akkor az olyan lehet, mint a Pluto atmoszférája.

Másfél évvel ezelőtt, 2011. április 23-án kivételes lehetőség adódott ennek ellenőrzésére, ugyanis a Makemake elhaladt a NOMAD 1181-0235723 katalógusjelű csillag előtt. A fedést egy népes kutatócsoport figyelte többek között az ESO VLT és NTT teleszkópjaival, illetve TRAPPIST (TRAnsiting Planets and PlanetesImals Small Telescope) távcsövével, összesen hét műszerrel Dél-Amerikából. Mivel a jelenség alig 1 percig tartott csak, a kutatók nagysebességű kamerákat is használtak a követésére, például az ULTRACAM és az infravörös ISAAC műszereket. A kutatócsoport vezetője, José Luis Ortiz (Instituto de Astrofísica de Andalucía) elmondása szerint a csillag fénye nagyon gyorsan halványult el és erősödött fel újra, amint a Makemake elhaladt előtte, ez viszont azt jelenti, hogy a törpebolygónak nincs számottevő légköre, mivel akkor mind a halványodás, mind az erősödés fokozatosan történt volna.

Fantáziarajz a légkör nélküli Makemake jeges felszínéről.
[ESO/L. Calçada/N. Risinger]

A megfigyelések a légkör hiányának megállapításán túl egyéb eredményeket is hoztak. Bár a Makemake nem rendelkezik holddal – ha volna neki, akkor a tömege könnyen megállapítható lenne -, az új mérések alapján a méretére az eddigieknél sokkal pontosabb értéket kaptak, ami az atmoszféra sűrűségének felső határával együtt lehetővé tette a tömeg, ezáltal pedig a törpebolygó sűrűségének első becslését is. Szintén meg tudták határozni a felszín albedóját, fényvisszaverő képességét is, ez 0,77 ± 0,03-nak adódott, ami magasabb a Pluto, de alacsonyabb az Eris értékénél, és a piszkos hó albedójával mérhető össze. A korábbi és az új észlelési eredmények alapján 1,7 ± 0,3 g/cm3 átlagsűrűséget tudtak származtatni, ennek segítségével pedig az alakra is következtethettek, ami egy mindkét pólusánál enyhén lapult ellipszoid, 1430 ± 9 és 1502 ± 45 kilométeres tengelyekkel. Bár a Makemake globális atmoszférájának koncentrációja a Plutoénak legfeljebb egy ezred része, a megfigyelések nem zárják ki az elmélet által egyébként megengedett lokális sűrűsödéseket.

Az eredményeket részletező szakcikk a Nature magazin 2012. november 22-i számában jelent meg.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás