A kutatók az eROSITA nevű égboltfelmérés keretein belül elkészítették a Naprendszerünket körülvevő ritka, röntgentartományon sugárzó, millió fokos gázbuborék, az úgynevezett Lokális Forró Buborék (Local Hot Bubble, LHB) háromdimenziós térképét.
Ennek során sikerült megerősíteniük azt, hogy a buborékon belül vannak forróbb, és hidegebb régiók is, amelynek valószínűleg az az oka, hogy a buborékban található, nagy tömegű csillagok közül néhánynak nagy energiájú szupernóva-robbanással ért véget az élete. A robbanások során felszabaduló hő pedig ismét felfűtötte, és egyben tágulásra késztette a buborékot alkotó kis nyomású gázanyagot.
A Lokális Buborék létezésével már évtizedek óta tisztában vannak a tudósok, korábban azonban más fizikai jelenségeknek tulajdonították a létrejöttét, és csak jóval később jöttek rá arra, hogy ebből a „kozmikus üregből” a szupernóva-robbanások szoríthatták ki a csillagközi port.
Mindezek mellett a csillagászok a buborék vizsgálata során egy érdekes „csillagközi alagútra” bukkantak, amely a Centaurus csillagkép felé tart, és összeköti a Lokális Buborékot a környező csillagokkal, illetve az azokat magukba foglaló szuperbuborékkal. Az elméletek szerint ezt az alagutat a Lokális Buborék fiatal csillagainak heves kitörései, illetve a csillagokból kiáramló részecskék alkotta csillagszél vájhatta ki.
A Lokális Buborék minden eddiginél részletesebb térképe
Az eROSITA távcsövet 2019-ben bocsátották fel a Spectrum-Roentgen-Gamma (SRG) nevű küldetés keretein belül. Az eszköz jelenleg a Földtől 1,5 millió kilométeres távolságban kering, így tehát ez az első olyan röntgentávcső, amely a Föld felső légkörén kívül található. Ilyen módon a műszerrel végzett méréseket nem terheli a földi légkörből származó zaj.
Emellett a kutatók arra is figyelmet fordítottak, hogy az eROSITA távcső akkor végezze el az égboltfelmérést, amikor a jól ismert, 11 éves napaktivitási ciklus minimumánál járunk, és így a Napból kiáramló részecskék okozta zajok is minimálisak legyenek. A Lokális Buborékot vizsgáló kutatócsoport vezetője, Michael Yeung kiemelte, hogy az égboltfelmérés idén publikussá vált adatai a lehető legtisztább képet biztosítják a röntgen-égboltról, és így ideálisak a Lokális Buborék minden eddiginél részletesebb vizsgálatára.
Yeung és társai, miután az égboltfelmérés során a Tejútrendszerről készített adatokat 2000 külön régióra osztották, egyesével megvizsgálták a régiók különböző tulajdonságait. Munkájuk során arra az eredményre jutottak, hogy a Lokális Buborék bizonyos régiói egyértelműen melegebbek, mint más régiók: a Galaktika északi része ezek alapján hidegebbnek tűnik a déli részénél. Szintén megjegyzendő, hogy a forróbb régiók sűrűsége nagyjából egyezik. Ezeknek a forró területeknek, és a buborék szélén található hideg, sűrű molekulafelhőknek a vizsgálatával a csoport előállította a Lokális Forró Buborék háromdimenziós térképét.
A vizsgálat megerősítette azt a három évtizede ismert tényt, amely szerint a Lokális Buborék a galaktikus koronggal merőleges irányban tágul, és mindemellett felfedett valamit, amiről eddig nem volt tudomásunk: a Centaurus csillagkép irányába mutató csillagközi alagútról ugyanis napjainkig nem készült mérés. A korábban a területet vizsgáló ROSAT távcső kevésbé volt érzékeny, mint az eROSITA, és így ez az érdekesség rejtve maradt előtte.
A kutatócsoport sejtései szerint az alagút valószínűleg csupán egy részét képezi egy kiterjedtebb alagúthálózatnak, amelynek tagjai utat vájnak a csillagok közötti, hideg gázból álló csillagközi anyagban. Ezeket a hálózatokat az elméletek szerint a csillagokból kiáramló szél, a szupernóva-robbanások, valamint a fiatal csillagokból nagy sebességgel kilökődő sugárnyalábok tartják fenn.
Emellett az új, háromdimenziós térkép tartalmazza a szupernóva-maradványok és a csillagközi por eloszlásának, illetve a Naprendszer kozmikus környezetének interaktív térképét. A térképeken megjelenik egy korábban ismert, másik csillagközi alagút is, amely a Nagy Kutya csillagkép irányába mutat.
Szintén érdekes felfedezés, hogy a Nap valószínűleg csak néhány millió éve léphetett be a Lokális Buborékba, amely idő eltörpül a Naprendszer 4,6 milliárd éves korához képest. Így tehát valószínűleg a véletlennek köszönhető az is, hogy jelenleg a Nap a buboréknak nagyjából a közepén helyezkedik el.
A cikk forrása: https://www.space.com/milky-way-hot-cold-local-bubble-supernovas