Felbocsátásának 25. évfordulója alkalmából a NASA által üzemeltetett Chandra röntgen-űrobszervatórium csapata 25 korábban nem közölt felvétellel lepte meg a csillagászat iránt érdeklődő nagyközönséget.
Az elektromágneses spektrum nagy energiájú régiójában, a röntgen hullámhossztartományban dolgozó Chandra-űrtávcsövet 1999. július 23-án, a Columbia űrsikló legénysége állította elnyúlt elliptikus Föld körüli pályára, melynek földtávolpontja a Föld–Hold távolság egyharmadánál található. Pályája miatt azonban a Chandra a Hubble-űrtávcsővel ellentétben nem volt többé szervizelhető az űrsikló segítségével, így mindössze öt éves élettartamra tervezték.
Az űrobszervatórium azonban minden várakozást felülmúlva negyed évszázad elteltével jelenleg is működik. És noha ez a hosszú idő nem múlt el fölötte nyomtalanul, mind a mai napig hasznos és fontos tudományos munkát végez sok más földi és világűrbeli műszerrel együttműködve.
Kozmikus röntgensugárzást nagy energiájú asztrofizikai folyamatok, forró égitestek és közegek bocsátanak ki magukból. A világűrnek sok, különösen érdekes tartománya tanulmányozható ennek a sugárzásnak a megfigyelése révén. Felrobbant csillagok maradványaitól kezdve fekete lyukak körül örvénylő törmelékkorongokon, csillagokon és galaxisokon át egészen az exobolygókig számtalan különféle égitest bocsát ki röntgensugárzást, így mindezek megfigyelhetőek a Chandra-űrtávcsővel.
A 25 éves Chandra az egész emberiség tudásvágyának az eredménye és sikertörténete, és nem lett volna lehetséges egy kitartó és elkötelezett csapat folyamatos háttérmunkája nélkül. Az űrtávcső ötlete először 1976-ban merült fel, míg sok évnyi előkészítési munkálatokat követően beválasztották a NASA négy nagy programja közé, a Hubble-, a Spitzer- és a ma már visszavonult, gamma-sugárzást vizsgáló Compton-űrobszervatóriumok mellé, melyek mindegyikét más és más hullámhossztartomány megfigyelésére tervezték.
A Chandra pályafutása során olyan jelenségeket fedezett fel és tanulmányozott, amelyek némelyikéről annak idején még sejtelmük sem lehetett az űreszközt tervező és építő asztrofizikusoknak és mérnököknek. Mindemellett a Chandra a jelenlegi mezőnyben is megállja a helyét. Tavaly például a James Webb-űrtávcsővel közös megfigyelési program keretében fedezték fel vele a két valaha látott legtávolabbi fekete lyukat.
A röntgentávcső a tervezése idejében annyira új koncepció volt, hogy nem csak a műszereket, de a megépítésükhöz, tesztelésükhöz és a kalibrációhoz szükséges eszközöket és laboratóriumokat is vele egyidőben kellett kifejleszteniük a NASA Marshall űrközpontjában dolgozó munkatársaknak. A felbocsátás óta eltelt 25 év alatt az űrobszervatóriumot működtető csapat lényegében többször is kicserélődött. Ugyanakkor a váratlan helyzetek, az űreszköz öregedésével járó halmozódó nehézségek távolból való leküzdése során felhalmozódott tapasztalat nem vész el, hiszen az asztrofizika terén elért eredmények mellett ezt a tudást is szakfolyóiratokban publikálják a szakemberek.
A Chandra tudományos eredményeiből több mint 700 doktori értekezést írtak, a megfigyelési adatokkal több mint 3500 egyetemi hallgató és doktorandusz, 1700 posztdoktor, valamint ötezernél is több projektvezető kutató dolgozott világszerte. A Chandrával elért eredményekből több mint 10 ezer lektorált folyóiratcikk született, ami a tudományos szempontból legeredményesebb küldetések közé emeli a röntgen-űrobszervatóriumot. A röntgentávcső iránt olyan óriási az érdeklődés, hogy az obszervatórium kapacitása az igényelt észlelési programoknak csupán ötödére elegendő.
A jeles évfordulóról Eileen Collins, a Columbia űrsikló Chandrát világűrbe juttató küldetésének parancsnoka is megemlékezett: „Az STS-93 teljes legénysége rendkívül büszke a Chandra röntgen-űrobszervatóriumra, és a csillagászatnak ezt az ékességét megalkotó és világűrbe juttató csapatra. A Chandrával az elmúlt 25 évben tett felfedezések újra és újra ámulatba ejtettek és lenyűgöztek bennünket.”