A földönkívüli technikai civilizációk rádiócsillagászati módszerekkel történő első keresése, valamint az ilyen civilizációk lehetséges számának becslésére szolgáló Drake-képlet kidolgozója, Frank Donald Drake életének 92. évében 2022. szeptember 2-án elhunyt.
Frank Donald Drake amerikai rádiócsillagász, asztrofizikus, a földönkívüli élet lehetőségeinek, illetve a fejlett földönkívüli civilizációk kutatásában úttörő szerepet betöltött kutatója 1930. május 28-án született Chicagóban.
Most csak röviden ismertetjük Frank Drake gazdag szakmai életútjából a
legérdekesebb epizódokat. Egyéb részletekről bővebb anyag is rendelkezésre áll könyvekben, cikkekben, valamint az interneten is.
Frank Drake fiatal korában az elektronika és kémia iránt érdeklődött és az egyetemi tanulmányait az elektronikai és villamosmérnöki tanulmányokkal kezdte. Drake 1951-ben a Cornell Egyetemen BSc fokozatot szerzett műszaki fizikából, majd 1952 és 1955 között a Cornell Haditengerészeti Tartalékos tisztképző programjában villamosmérnök tisztként szolgált az amerikai haditengerészetnél. Közben még a Cornellen 1951-ben Otto Struve (1897-1963) előadásait is hallgatta, aki felkeltette az érdeklődését a földönkívüli élet kérdései iránt. Drake ez után 1955 és 1958 között a már korábban érdeklődése középpontjába került csillagászatot tanulta a Harvard Egyetemen, ahol 1958-ban védte meg PhD értekezését, amelynek címe „Neutral hydrogen in Galaxy”, vagyis „Semleges hidrogén a Tejútrendszerben” volt. PhD dolgozatát Cecilia Payne-Gaposchkin (1900-1979), a neves amerikai csillagász asztrofizikus irányítása mellett készítette el. Egyébként Payne-Gaposchkin javasolta először, hogy a csillagok alapvetően hidrogénből és héliumból állnak.
Frank Drake a sikeres PhD után a csillagász, pontosabban rádiócsillagász karrierjét az amerikai Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatóriumban (NRAO) kezdte a Nyugat-Virginia állambeli Green Bankban. Drake 1958 és 1963 között a nagybolygók rádiótartományban történő tanulmányozását végezte és kimutatta a Jupiter ionoszféráját és magnetoszféráját, valamint a Vénusz légkörének úttörő rádiós megfigyeléseit is elvégezte 1959-ben. Először térképezte fel a rádióban a Tejútrendszer középpontjának vidékét.
Az NRAO 1959. július 1-jétől igazgatója, Otto Struve 1960 elején megbízta Draket az ún. Ozma-terv vezetésére, amely földönkívüli értelmes lényektől származó rádiójelek keresését tűzte ki célul. A projekt előzménye az volt, hogy még 1959 szeptemberében Giuseppe Cocconi (1914-2008) és Philip Morrison (1915-2005) a tekintélyes Nature folyóiratban közzétették a „Searching for interstellar communications”, vagyis „Csillagközi kommunikáció keresése” című tanulmányukat, ezért Frank Drake 1960. április 11-től meg is kezdte a rádiómegfigyeléseket. A projekt először még csak titokban folyt, nehogy a szakmai közösség nevetségesnek, azaz csak egy sci-fi jellegű elképzelésnek tartsa a programot. A kutatást a greenbanki 26 méteres (85 láb) átmérőjű Howard E. Tatel rádiótávcsővel kezdték meg az 1420 MHz frekvencia közelében a tau Ceti és epszilon Eridani csillagok felé irányítva a rádióantennát – az eredmény negatív volt. A projekt 1960 júliusában véget ért. Ez volt az Ozma I projekt, amelyet később 1972-76 között az Ozma II projekt követett a greenbanki 100 méteres (300 láb) átmérőjű nagy rádióteleszkóppal. Ebben a programban több csillagot figyeltek meg a 21 cm-es hidrogén vonal környékén, de idegen értelmes lényekre utaló rádiójelet nem találtak.
Amiről Draket a legtöbben ismerik, az az általa megalkotott képlet, a Drake-formula (vagy Drake-képlet), ezt 1960-ban alkotta meg. A képlet megadja egy adott csillagközi térrészben levő, egymással kommunikálni képes civilizációk számát. Legismertebb formája a következő.
A Drake-formula ma már túlhaladottá vált, mert minden egyes tényezőjében akkora bizonytalanság van, ami lehetetlenné teszi még a nagyságrendi becslést is. A becslés pontatlanságára jellemző, hogy maga Drake 2008-ban 10 000-re becsülte a galaxison belül élő fejlett civilizációk számát, ezerszer nagyobbra, mint kitalálásakor. Sőt, az idegen civilizációkról – ha léteznek – semmit nem tudunk, ezért a képlet, illetve annak kritikája nyilvánvaló és csak akkor válik pontosabbá a képlet, ha sok civilizációt ismerünk és a paraméterek pontosabban ismertek, de erről ma szó sincs.
A távoli világűrbe kiküldött célzott, vagyis nem szórt földi rádiós vagy televíziós sugárzási információ a Naprendszerről, a Földről és az emberről a Pioneer-10 és 11 űrszondákra erősített fém plaketten (táblácskán) volt. Ugyanis 1972-ben Carl Sagan-nel (1934-1996) Frank Drake megtervezte a Pioneer-táblát, az első olyan fizikai üzenetet, amelyet a világűrbe küldtek. A tábla információit olyanokra tervezték, hogy azokat idegen lények is megérthessék. Később a Voyager Aranylemez készítését vezette.
Nem csak kereste az idegen civilizációk rádióüzeneteit, hanem Frank Drake maga is készített ilyen üzenetet és részt vett annak elküldésében: ez volt az arecibói üzenet, amelyet a Messier 13 (M13) gömbhalmaz felé küldtek el az arecibói óriás rádiótávcsővel adó üzemmódban. Az üzenetet 1974. november 16-án sugározták a világűrbe. Tehát nem csak passzív rádióvételben, keresésben, hanem aktív rádióadásban is szerepe volt Drake-nek és az arecibói rádiótávcsőnek.
Azonban nem lehet szó nélkül hagyni a kontroll nélkül a világűrbe történő információküldéseket, amelyek felfedik a Föld helyét az esetleges idegen civilizációk számára, ami esetleg beláthatatlan, akár végzetes következményekkel járhat számunkra. Érdemes itt emlékezni arra, hogy Stephen Hawking (1942-2018) a “Life in the Universe” (“Élet a Világegyetemben”) című előadásjegyzete szerint a földönkívüliek ellenségesek is lehetnek: a találkozás fejlett idegen létformákkal katasztrofális következményekkel járhat. Így például olyasmik következhetnek be, mint amik a különböző földrészek őslakói és az európai hódítók között történtek a történelem folyamán. Sőt, tovább folytatva Hawking feltevését, galaktikus térbeli és időbeli léptékben nem csak a földi ember és fejlett idegen civilizációk között, hanem az idegen civilizációk egymás közötti konfliktusai is valószínűsíthetőek. Ebből a szempontból szerencsére a Naprendszer nagyon nehezen megközelíthető, “védett helyen” van a Tejútrendszerben – egyelőre. Mindenesetre nem tanácsos éjjel a dzsungel sötétjében kiabálni, mert erre mások felfigyelnek és akkor nagy baj lehet!…
Frank Drake 1964 és 1984 között a Cornell Egyetem Goldwin Smith Csillagászati Professzora volt és közben az egyetem által koordinált, Puerto Ricóban működő Arecibói Rádiócsillagászati Obszervatórium igazgatója is volt a Cornell képviseletében. Ez alatt pedig alapító igazgatója volt a Nemzeti Csillagászati és Ionoszféra Központnak (National Astronomy and Ionosphetic Center, röv. NAIC).
Húsz év után Drake 1984-ben elhagyta Cornellt és átköltözött Kaliforniába, ahol a Santa Cruz-i Egyetem természettudományi karának dékánja volt, miközben kapcsolatban volt az 1984-ben megalapított a SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) kutatóhellyel.
Ami a SETI-t illeti, Frank Drake kutatásai alapozták meg a fejlett földönkívüli élet keresését rádiócsillagászati módszerekkel, valamint a híres képletével, majd kollégája Carl Sagan és annak munkatársa Jill Tarter (sz. 1944) 1984-ben alapították meg magát a SETI Intézetet, ami a kaliforniai Szilícium-völgyben (Silicon Valley) működik a NASA Ames Research Center közelében és Carl Sagan Center néven is ismert.
Frank Drake járt Magyarországon is, amikor a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) Balatonfüreden tartotta 99. kollokviumát 1987. június 22. és 27. között. Ezt a konferenciát az IAU 51. Bioasztronómia albizottsága szervezte „Bioasztronómia: a következő lépések” címmel. Drake ennek az albizottságnak 1985-1988 között elnöke volt és abban az időszakban Marx György (1927-2002), az ELTE TTK Atomfizika tanszékének professzora volt az alelnök. Drake-et 1988-1991 között Marx György követte az albizottsági elnöki tisztségben. Egyébként az 1982-ben alapított Bioasztronómia albizottságnak Almár Iván (sz. 1932) a kezdettől fogva tagja és az 1990-es években vezetőségi tagja is volt. Az 1987-es balatonfüredi Bioasztronómia konferenciára 14 országból mintegy 100 résztvevő érkezett. A konferencia lényegét Frank Drake egy rövid összefoglaló írásában foglalta össze, amelynek címe „Bioasztronómia: a következő lépések” volt és a Fizikai Szemle 38. évfolyama 1988. júliusi 7. számának 277. oldalán jelent meg.
Frank Drake a munkásságáért több elismerésben is részesült: 1972-ben az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia tagja lett, 1974-ben pedig az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjai közé választották. Nevét egy kisbolygó őrzi az égen: ez a (4772) Frankdrake főövi aszteroida, amelyet Tsutomo Hioki és Nobuhiro Kawasato fedezett fel 1989. november 2-án.
Szintén Frank Drake nevét őrzi a Drake Award (Drake-díj) kitüntetés, amelyet 2001-ben alapított a SETI Intézet és a földönkívüli élet kutatásában, az asztrobiológiában, illetve az űrkutatásban kiemelkedő eredményeket elért kutatóknak adományozzák. A díjat elsőnek maga Frank Drake kapta meg 2001-ben.
Az amerikai National Space Society Space Pioneer Award for Science and Engineering (Nemzeti Űrkutatási Társaság Űr Úttörő Díja a Tudományos és Műszaki tevékenységért) Frank Drake kapta meg 2018-ban.
Róla nevezték el a norwoodi Drake Planetáriumot (Ohio állam).
Frank Drake a kaliforniai Aptosban levő otthonában hunyt el 92 évesen, 2022. szeptember 2-án.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Források:
Frank D. Drake 1930-2022 (SETI Institute, 2022.09.02.)
Died a pioneer of the search for extraterrestrial intelligence (universe Magazine, 2022.09.05.)
Frank Drake ’51, astronomy pioneer dies at 92 (Cornell University, 2022.09.07.)
