Koncertet ad a Tejútrendszer központja – adatvizualizáció helyett hangokká alakították a legnagyobb űrtávcsövek megfigyeléseit

5569

A Tejútrendszer központja túl távoli, csak távcsövek mutatják meg különböző hullámhossztartományokban végzett mérésekkel, hogy milyen. Az eredetileg digitális adatokból, amelyek egyesek és nullák formájában állnak rendelkezésre, a csillagászok olyan vizuális reprezentációkat készítenek, amelyek a szemmel láthatóvá teszik őket.

Ha viszont úgy érezzük, hogy nem elég a szemünk, akár meg is hallgathatjuk az Univerzumot. Adatszonifikációnak hívják azt a technikát, amelynek során az adatokat hangok formájában mutatják meg. Egy új projekt első alkalommal tárja a hallgatók elé a Tejútrendszer központját. A fordítási folyamat a kép bal oldaláról indul, és jobbra halad. Az egyes hangok a források helyzetének és fényességének felelnek meg.

A kép felső részén található objektumok fényét magasabb hangként érzékeljük, miközben a fény intenzitása szabályozza a hangerőt. A csillagokat és a kompakt forrásokat egyedi hangok jelölik, míg a kiterjedt gáz- és porfelhők erősödő zümmögésként hallatszanak. A tetőpontot akkor érjük el, amikor a kép jobb alsó sarkában látható fényes régióhoz érünk. Ezen a területen, a galaxis központjában található a Nap tömegének négymilliószorosával bíró, szupernagy tömegű fekete lyuk, a Sagittarius A*, és itt a legfényesebbek a gáz- és porfelhők.

Nagyjából 400 fényév kiterjedésű térrészt hallgathatunk meg a Chandra röntgenobszervatórium, a Hubble-űrtávcső vagy a Spitzer-űrtávcső szólójaként, de akár zenekarként is, amelyben mindegyik teleszkóp saját szólamot játszik. Mindegyik képen más-más jelenségeket figyelhetünk meg ezen a nagyjából 26 ezer fényévnyire lévő területen. A Hubble felvétele nagy energiájú csillagkeletkezési régiókat tár fel, míg a Spitzer infravörös képén összetett struktúrákkal bíró, ragyogó porfelhőkre bukkanunk. A Chandra röntgenképe csillagrobbanások és a Sagittarius A* kiáramlásai által több millió fokra fűtött gázrégiókat mutat. A szólókat a Chandra honlapján hallgathatjuk meg.

A projekt keretében nemcsak a galaxisunk központját, de a Cassiopeia A jelű szupernóva-maradvány és a Sas-köd (M16) Teremtés Oszlopai néven ismert képződményének auditív ábrázolását is meghallgathatjuk.

A hangok fontos szerepet játszanak világunk megismerésében. A NASA A Universe of Sound című honlapján többet is megtudhatunk arról, hogyan alakítják át a kutatók a Chandra röntgenobszervatórium és más földfelszíni és űrbéli műszerek adatait hangokká.

Forrás: NASA

Hozzászólás

hozzászólás