Új típusú röntgenpulzár

685

Meglepő felfedezést jelentettek be a nagytömegű csillagok röntgensugárzásának területéről, ami alapján jogosnak tűnik a röntgenpulzusokat mutató égitestek új kategóriájának bevezetése.

A nagytömegű csillagok (8-10 naptömeg és még több) röntgensugárzását közel 40 éve ismerjük. Ezek az égitestek erős csillagszelek forrásai, amelyekben lökéshullámok keltik a forró plazma nagy energiájú sugárzását. Mindemellett sok ilyen csillag periodikusan kitágul és összehúzódik, azaz pulzál, amit azonban mindeddig teljesen független fizikai jelenségnek tartottak az asztrofizikusok.

kszicma_lc
A ξ1 (kszí-1) Canis Maioris röntgen- (felső három panel) és optikai fénygörbéje (alsó panel), a pulzációs fázis szerint ábrázolva (Oskinova és mtsai., 2014)

Lidia M. Oskinova (Univ. of Potsdam) és munkatársai a ξ1 CMa jelzésű fényes pulzáló B színképtípusú csillag (a rövid periódusú béta Cephei típusba tartozik, erős mágneses terét korábban már kimutatták) röntgenméréseit elemezték. Az adatokat az XMM-Newton űrtávcső rögzítette. A kutatók legnagyobb meglepetésére a röntgensugárzás ingadozását találták, ami pontosan párhuzamosan modulálódik a látható fény tartományában tapasztalható pulzációs változásokkal.

Jelenleg nincs jó elméleti magyarázat a megfigyelt jelenségre, de a felfedezés jelzi, hogy a nagytömegű csillagok tömegvesztését, pulzációját és mágneses aktivitását egyáltalán nem értjük még minden részletében.

Forrás: Oskinova et al., Nature Communications, preprint: http://arxiv.org/abs/1406.0845

Hozzászólás

hozzászólás