A vörös bolygóról készített csodálatos felvételt Stefan Buda május 30-án, a legnagyobb földközelség éjszakáján.
Stefan Buda, Melbourne, Ausztrália
A felvételen a bolygó egyik legsötétebb és legmarkánsabb alakzata, a délről lenyúló Syrtis Major félszigetszerű foltja kiválóan megfigyelhető. A zátony csúcsán a sötét kerek foltot körbevevő Baldet kráter és a Nili Sinus apró nyúlványai is megfigyelhetők.
A Syrtis Majortól nyugatra (jobbra), a zátony hónaljában, sötét mare területen a hatalmas Huygens kráter tűnik elő. A Syrtis major csúcsa körül, tőle északra (lefelé) a világos terra területen a Nodus Alyconus íves, sötét, szigetszerű foltocskája, valamint a Boreosyrtis és a Coloe Portus sötét foltjai figyelhetők meg.
A korong délkeleti (bal felső) részén a Mare Cimmerium érdekes, hosszú és vékony ujjszerű sötét nyúlványai terjeszkednek lefelé, a Laestrygonum Sinus és a Cyclopum Sinus. Az előbbi (bal oldali) csúcsában az apró sötét Gale kráter ül.
Látványos terület a bolygó keleti (bal) oldalán elhelyezkedő Elysium vidéke. A sötét Hyblaeus extension elágazó foltjával szegélyezett Elysium területe egy világosnarancs megtört albedófoltként látszik. Mellette közvetlenül kisebb tejfehér folt ül, egy Elysium Mons fölött képződött magashegyi orografikus felhő. Érdekesség, hogy a kör alakú felhőpamat közepe nem pontosan a vulkán fölött van, a felhő attól keletre (balra) tolódott; a felhőfolt jobb oldalán fekvő, nagyon apró világos felhőcsúcs ül a pajzsvulkán fölött.
A bolygó északi (alsó) pólusán szépen látszik az apróra zsugorodott északi pólussapka, körbevéve a poláris dűnesor sötét gallérjával. Az északi féltekén jelenleg késő nyári állapot (Ls=161) a marsi augusztusnak felel meg, a vízjég pólussapka ilyenkorra a legkisebb méretűre zsugorodik. A pólussapkáról lefűződve, a sötét Poláris Gallér mentén apró világos hófoltocska látszik a kép közepén, a Nodus Alyconus hosszúságán: a Permessus poláris projekciója.
A déli póluson (felső) ezzel szemben a télutón megfigyelhető, igen kiterjedt, éles peremű pólussapka látszik a közelgő déli tavasszal feloszlófélben levő déli Poláris Csuklya sejtelmes ködében.
Igen érdekes terület a bolygó délnyugati (jobb felső) részén, a Syrtis Major fölött elhelyezkedő hatalmas fakónarancssárga elliptikus medence, a Hellas. A bolygó leglátványosabb becsapódásos medencéje a déli ősz és tél során sűrű fehér ködfelhőben ült. Tél vége felé a felhőzet kezdett feloszlani, és 2016 áprilisában a foszladozó felhős medencében kisebb regionális porviharok keletkeztek. Ezek 2016 május elejére kitörtek a medencéből és a medence körüli sötét mare területeken jelentősebb mennyiségű friss port raktak le. Stefan képén a Hellas körüli világosnarancs, diffúz, kissé sugaras porsávlerakódások megfigyelhetők.
A felvételen kevés felhőképződmény látszik. A koranyári aféliumi felhőöv lecsengett, tömött felhő csak az Elysium fölött ül. Az északi és a déli pólus környékén finom ködfoltok lebegnek, a reggeli (jobb oldali) peremen is finom ködfoszlányok sejlenek. Az esti (bal oldali) peremen nagyon vékony sávban világos peremfelhők ülnek.
A felvétel az ausztráliai Melbourne-ben készült, jó seeing mellett, 40,5 cm-es Dall-Kirkham távcsővel, Astrodon RGB szűrőkkel.
Szöveg: Kiss Áron Keve
Felhívjuk a figyelmet, hogy egyes médiahíresztelésektől eltérően a Mars nem csupán ezen az egyetlen estén volt látható, hanem az egész év folyamán. A bolygó látszó mérete június folyamán is igen kedvező, épp ezért igen hálás távcsöves célpont a vörös bolygó.
