1971. július 30-án, azaz éppen 39 esztendeje szállt le az Apollo-15 a Hold egyik vadregényes helyszínére, a Montes Apenninus keleti lábánál húzódó Hadley-rianáshoz.
Kónya Zsolt, Dévaványa
Mint ismeretes ez volt az első alkalom, hogy az űrhajósok egy holdautót is használtak. A Lunar Rover Vehicle (ahogyan hivatalosan nevezték a járművet) tervezése és kifejlesztése a magyar származású Pavlics Ferenc vezette csoport feladata volt. A Roverrel összesen 27,9 kilométert tettek meg, de 7 kilométernél sohasem távolodtak messzebb a holdkomptól, hogy meghibásodás esetén még gyalogszerrel is visszaérhessenek az űrhajósok. A Hadley-rianás nem tartozik a legkönnyebb holdi célpontok közé, legalább 10-15 cm-es kiváló leképezésű műszer, nagy, kb. 200x-os nagyítás és rezzenéstelen légkör szükséges a sikerhez. A távcső melletti azonosításhoz mindenképpen szükségünk lesz egy nagyfelbontású térképre is, amihez a legjobb választás a Rükl-féle Holdatlasz. Ennek az erősen kanyargó (meanderező) egykori lávacsatornának a teljes hossza 80 kilométer, szélessége azonban csak 1-2 kilométer. Keletkezését úgy 3,5 milliárd évvel ezelőttre datálják a geológusok. Az Apollo-15 leszállóegysége, a J. Irwin vezette Falcon a rianás északi végéhez közel szállt le, a Mons Hadley Delta lábánál.
A Hadley-rianás szépen látszik Kónya Zsolt 2010. március 24-én készült kiváló felbontású felvételén, amely a Montes Caucasus és a Montes Apenninus hegységeket és környezetüket mutatja. A 24 képkockából összeállított mozaikfelvételhez használt műszerek: 150/1650-es Newton reflektor, Canon Powershot A95-ös digitális fényképezőgép, 4 mm-es Plössl okulár. A felvétel afokális módszerrel készült.
Szöveg: Görgei Zoltán
A Hadley-rianásról a Meteor 2010/9. számában fogunk hosszabb cikket közölni.
