A haldokló Nap

656

Foglaljunk helyet az időgépben! Vegyük alaposan szemügyre az M27 jelzésű planetáris ködöt. Napunk és környezete is valahogy így néz ki ötmilliárd év múlva!

Horváth Attila Róbert, Győrújbarát

Az M27 jelzésű planetáris ködöt a XVIII. század híres üstökösvadásza, Charles Messier fedezte fel 1764 júliusában, üstököskeresés közben. Így írt erről a felfedező: “Jól látszik a 3 és fél lábas távcsővel… Ovális megjelenésű, nem tartalmaz csillagot. Átmérője 4 ívperc…”

Elsőként William Herschel alkalmazta a “planetáris köd” megnevezést (1784-85 táján) a halvány, kis látszó átmérőjű, kékes-zöldes színárnyalatot mutató kompakt ködösségekre, melyek távcsöves látványa erősen emlékeztetett a frissen felfedezett Uránusz bolygóra. Ami a látszó méretet illeti, a Súlyzó-köd a legnagyobb méretű planetáris ködök közé tartozik: 8×5 ívperces; látszó fényessége 7,6 magnitúdó, távolsága 1200 fényév.

A planetáris ködök Nap típusú csillagok külső rétegeiből alakulnak ki, melyeket a nukleáris “tüzelőanyagát” elfogyasztó csillagmag fúj le magáról. A lassan táguló gázhéjat a haldokló csillag ultraibolya sugárzása gerjeszti fénylésre.

2012w39-nagy

A hét csillagászati képe szinte egész nyáron át készült. Sajnos időjárási, technikai és egyéb problémák is terhelték az exponálást. Összesen 9 órányi expozíció van a képben, ebből 5 óra a H alfa ISO 1600-on 20 percesek, az RGB-képek ISO 800-on készültek 3 perces expozíciókkal. Optika 250/1000 SW newton Carbon upgrade, SW korrektor f/4-re. Canon 550D.

Hozzászólás

hozzászólás