Gömbhalmaz a Herkulesben

67

Az augusztusi éjszakákon magasan jár a Herkules csillagkép, melyben ott rejtőzik az északi égbolt legszebb és legfényesebb gömbhalmaza.


Klacsány Imre, Dunapataj

A Herkules csillagképben látható M13-at Edmund Halley fedezte fel 1714-ben, Charles Messier 1764-ben vette fel híres katalógusába. Az 5,8 magnitúdós gömbhalmaz már szabad szemmel is látható a Herkules csillagkép „trapézának” nyugati oldalán, ilyetén láthatósága a jó égbolt egyik jele. Binokulárokkal ködös, kerek foltnak látszik, de már 5 cm-es távcső is tucatnyi csillagot mutat meg belőle, természetesen ehhez nagyobb nagyítás szükséges. A felvételen a rendkívül attraktív gömbhalmaz mellett két távoli galaxis is megragadja a figyelmünket.

Az M13 volt az egyik első objektum, amit 1974-ben kiválasztottak, hogy az esetleges földön kívüli intelligencia számára üzenetet küldjenek.  A rádiójelet az Arecibo Obszervatórium nagy rádióteleszkópjával indították útnak. A jelek mintegy 21 ezer év múlva érnek el a távoli gömbhalmaz térségébe, mivel az objektum távolsága tőlünk 21 ezer fényév. A csodálatos csillaghalmaz átmérője körülbelül 100 fényév, és 100 000-nél több csillagból áll, köztük olyan tagokkal, melyek kora meghaladja a 12 milliárd évet.

2012w31-nagy

A kép “hátterében” látható két fényesebb galaxis a NGC 6207 és az IC 4617. A galaxisokat a halmaztól jobbra pillanthatjuk meg. Az NGC 6207 spirális szerkezetű galaxis, távolsága a Földtől mintegy 30 millió fényév, vagyis 1200-szor van távolabb, mint az M13 gömbhalmaz. A képen látható csillagok viszont lényegesen közelebb vannak az M13-nál, valamennyi a Tejútrendszerhez tartozik.

A felvétel 2012. április 26. és 29. között készült 250/1200-as SW Newton-távcsővel és átalakított Canon EOS 350D fényképezőgéppel, ISO 800 érzékenység mellett, 35×5 perc és 50×1 perc expozíciós időkkel.

Hozzászólás

hozzászólás