Sarki fény a messzi északon

886

Egy norvégiai utazásra tette fel a koronát a sarki fény, mely a Norvég Királyságban szinte mindennapos látványosság.

Soponyai György, Tromső

Egy hetet töltöttem feleségemmel Norvégiában Narvik és Tromsö városában. Régi álom volt: sarki fény, rénszarvas- és bálnahús, délután háromkor éjszakai sötétség, majdnem a Zeniten álló Sarkcsillag stb. Mellesleg feltérképeztem a terepet a jövő júniusi Vénusz-átvonulás megfigyeléséhez. Az utolsó napot leszámítva végig felhős, esős volt az időjárás, esély sem volt a csillagos ég megpillantására. Szombat hajnalban indult a repülőnk vissza Oslóba, így az utolsó éjszakát már a tromsöi reptéren töltöttük. Az esti utolsó városnézést követően átsétáltunk a szigeten, ki a reptérre. Már korábban elterveztük, hogy útközben megnézzük a kis Prestvannet-tavat a sziget közepén. Az a városrész egy családi házas övezet, nagyon mérsékelt fényszennyezéssel. Lementünk a tópartra, és a túlparti lámpák felett rögtön észrevettünk valami furcsa derengést az északkeleti égen. Eleinte felhőnek vagy ködfoltnak gondoltuk, de “természetellenesen” változott az alakja. A színe ekkor nem volt érzékelhető; fehérnek tűnt. Kézben tartott fényképezőgéppel készítettem egy próbafelvételt és az elmosódott fotón rögtön előtűnt a zöld szín.

2011w46-nagy

Rendes fotóállványt nem vittünk magunkkal a (hátizsákos) útra csupán egy kölcsönbe kapott monopodot. Fújt egy kicsit a szél, így nagyon nehéz volt az exponálások 10-15 másodperce alatt teljesen mozdulatlanul (visszatartott lélegzettel) megtartani az állványt a géppel, ezért a kb. 50-60 képből alig egy pár lett bemozdulásoktól mentes. Többnyire hosszú íves csóvák domináltak, melyek az Ursa Maior lábai alatt értek véget egy “kaotikusan fodrozódó” fejben. Itt volt a legintenzívebb a látvány. Néha függőleges vékony fénysugarak tűntek fel pár másodpercre – valószínűleg a Föld mágneses erővonalai mentén. A jelenségnek csak néha volt érzékelhetően zöldes színe vizuálisan, talán a lámpafény miatt többnyire színtelennek tűnt a látvány. Az összhatást tovább fokozta a tromsöi városközpontból induló erős reflektorfény. Körülbelül egy-másfél órán keresztül nézegettük a jelenséget. Ez idő alatt többször teljesen eltűnt az auróra, majd egy perc múlva megújult erővel “tombolt”.

Éjfél előtt értünk ki a repülőtérre. Hajnalban kimentem a váróból és próbáltam olyan helyet keresni, ahol minél kevésbé zavarók a jelzőfények. Ezt a helyet a reptéri parkoló mellett találtam meg a tengerparttól kb. 150 méterre. A hátam mögött és bal oldalon a parkoló fényei lehetetlenné tettek bárminemű sötétadaptációt, de még így is jóval látványosabb volt az auróra, mint korábban a tópartról. Bármerre néztem, mindenhol látható volt a folyamatosan változó derengés — még déli irányban is… Milyen lehetett volna egy fényszennyezésmentes helyen!?

 

Hozzászólás

hozzászólás