Újdonságok a Jupiteren

1640

Mi újság a Jupiteren? Időjárás-jelentés: visszatért a Déli Egyenlítői Sáv, sötétvörös alakzatok a Déli Egyenlítői Sávban, a Nagy Vörös Folt halványodott.

Kurucz János, Kunszentmárton

Szeptember 14-e hajnalán igen jó nyugodtság fogadott, az okulárba pillantva maradék álmosságom is elszállt, a szemem igencsak kikerekedett. Mivel a valódi bolygós időszakok elég esetlegesek és általában csak az éj rövid szakában tartanak ki, sietve csatlakoztattam a kamerát, és egy percen belül már a monitor fogságában, méltóságteljesen lebegett a bolygó. Ezen alkalommal is a szokásos furcsa vívódás ébredt bennem: talán túl sokszor áldoztam már fel a semmihez sem fogható vizuális látványt egy-egy jó képért. Aznap szerencsére nem jártam így, a képek elkészítése után egészen virradatig falhattam a fotonokat.

A bolygó az elmúlt láthatóságához képest határozottan fakóbb színeket mutat, azonban a színvariációk pont olyan gazdagok, mint előtte. Az Északi Egyenlítői Sávban föltűnt sötétvörös alakzatok kis túlzással árnyék sötétségűvé válnak, maga a felhőöv is több árnyalatra bomlik. Északabbra a közepes szélességen elképesztő látvány a kéklő zónák és rózsaszínes sávok találkozása, bennük rengeteg apró képződménnyel. A Déli Egyenlítői Sáv erősen fodrozódó déli oldala hajszálnyi szürkés peremmel határolt, mely a Nagy Vörös Foltot is körbeöleli, a másik peremnél viszont szakadozott. A két pólus intenzitása nem nagyon tér el egymástól, de a déli kissé szürkébb tónust mutat. A részletek itt is hemzsegnek, de az a benyomásom, hogy általánosságban rendezettebb és valamivel több apró világos formáció látható a vidéken. A Nagy Vörös Folt északi pereme határozottan szürkésebb a többi részéhez képest, ám maga a képződmény elég fakó a kontraszt és szín tekintetében uralkodó Északi Egyenlítői Sávhoz viszonyítva. Az egyenlítői zónában kavargó zömében kéklő felhőalakulatok teszik rá a koronát a látványra. Vizuális megfigyelésük – mint általában minden alacsony kontrasztú formációnál – elég nehéz, legalábbis legapróbb részleteiket tekintve. Igazi csemege mind a távcső optikája, mind a megfigyelő számára.

A hét csillagászati képe 2011. szeptember 13-én készült 195/1300-as Newton-távcsővel (2x akromatikus Barlow + 2,5x APO Barlow + Scopium kamera. A felvétel 800 kép átlagából készült,  jobbra az Io hold látható.
A hét csillagászati képe 2011. szeptember 13-én készült 195/1300-as Newton-távcsővel (2x akromatikus Barlow + 2,5x APO Barlow + Scopium kamera. A felvétel 800 kép átlagából készült, jobbra az Io hold látható.
Nappali fénynél fejeztem be a távcsövezést és lassan pakolni kezdtem. Még egy pillantás a tubusba, melynek mélyén ott csillog az üvegkorong, amely nem régen oly mérhetetlen módon megdolgoztatott. Állítólag valaha egy ipari mosógép kémlelőablaka volt. Lehet, hogy még el is mosolyodtam… Ilyen hát a Jupiter, ha egy mosógép ablakában tükröződik…

Hozzászólás

hozzászólás