Április 22-én lesz Kulin György halálának 25. évfordulója. A hét csillagászati képével, a (3019) Kulin kisbolygó mozgását bemutató felvétellel alapítónkra emlékezünk.
Kiss László és Sárneczky Krisztián, Piszkés-tető
E heti felvételünk a (3019) Kulin kisbolygó elmozdulását mutatja a csillagok között 1998. január 5-én. A két perc expozíciós idejű képeket Kiss László és Sárneczky Krisztián készítette az MTA KTM CSKI piszkés-tetői 60 cm-es Schmidt-teleszkópjával. A napközelsége környékén járó, 14,6 magnitúdós égitest a Gemini csillagai között látható. Az ábrázolt terület mérete 9×6 ívperc, a két szélső felvétel között 10 perc telt el.
Ez volt az egyik leghalványabb sváb-hegyi felfedezés, amikor Kulin György 1940. január 7-én megtalálta, csak 15,6 magnitúdós volt. Az 1940 AC jelű égitestet március 30-áig újabb hét felvételen sikerült rögzíteni, utolsó alkalommal már alig 16,5 magnitúdósnak mutatkozott. Halványsága miatt legközelebb csak egy 1969-es, Naucsnijban (Krím-félsziget, Ukrajna) felvett lemezen hagyott nyomot, s bár ezután 1977-ig majd’ minden évben rákerült egy-egy ottani lemezre, mindig csak egyre-egyre. A Koronis kisbolygó-családba tartozó, maximum V=15,0 magnitúdóig fényesedő égitestet így csak 1984-ben tudták megsorszámozni. (Az észleléskor mért 14,6 magnitúdó szűrő nélküli fényességérték.) A kisbolygók azonosításának nehézségeit mutatja, hogy még 2001-ben is kapott egy ideiglenes jelölést. Bár a felfedezőről nem szokás saját kisbolygóját elnevezni, Kulin György iránti tiszteletből a Minor Planet Center illetékes bizottsága jóváhagyta Mizser Attila javaslatát, így 1990 óta ez a 20-25 km átmérőjű égitest Kulin György nevét viseli.