Csillag(ász)ok háborúja

1033

A földfelszíni csillagászati megfigyelések egyik legfőbb ellensége a légkör nyugtalansága. A csillagászok minden elképzelhető módon küzdenek ez ellen – még lézerrel is.Fűrész Gábor, Arizona, USA

A légkör turbulens mozgása jól ismert a távcsövet használók körében, különösen a nagyobb átmérőjű műszerek esetében. Mint ahogy nyári forróságban aszfalt felett elnézve a távoli tárgyak szüntelenül vibrálni látszanak, pontosan úgy mosódnak el a finom részletek is a nagyobb távcsövekben. A hatás a mai 6-10 méteres távcsöveknél olyan jelentős, hogy egy csillag kepe egy adott pillanatban több száz apró kis foltra bomlik szét. Ezek össze-vissza ugrálva a távcső elméleti feloldóképességénél jóval nagyobb foltként képezik le a csillag képét egy hosszabb expozíciós idejű felvétel során.

A légköri nyugtalanság elleni harc fegyvere az adaptív optika, melynek egyik fő eleme egy deformálható tükör. Másodpercenként 10-100-szor megmérve egy fényes csillag torzítottságának mértékét (ún. hullámfront-érzékelőt használva) e tükör alakját úgy módosítják, hogy a mesterségesen létrehozott optikai hibák pont korrigálják a légkör által keltett hibákat. Így a távcső felbontóképessége nagyban javítható, így halványabb objektumok és finomabb részletek rögzíthetőek. Amennyiben az adott látómezőben nincs megfelelően fényes csillag, úgy egy nagyteljesitményű zöld lézert fókuszálnak a légkör 90 km-es magasságban levő, nátriumban gazdag rétegére, ahol ezáltal egy fényes foltot, ún. műcsillagot hoznak létre. Egy ilyen lézernyaláb látható a képen, a 6,5 méteres MMT (Arizona, USA) kupolájából kiindulva.

Hozzászólás

hozzászólás