Virágba borult egzotikus táj, horizont felett kelő Tejút, hirtelen felvillanó meteor és egy spanyol fotográfus baráti társasága – talán így foglalhatnánk össze címszavakban az alábbi kép történetét.Ladányi Tamás, Tenerife
A Kanári-szigetek legnagyobb tagjához közeledve a háromezer méter fölé emelkedő Teide hegycsúcsa már a repülőgépről szemlélve is hívogatóan kacsintott rám. Az éjszakai randevúra már otthon is izgalommal készültem, elvégre mégis csak a csillagászat egy fontos helyszínéhez közeledtem. A fotózásra szánható időm a családi nyaralás alatt meglehetősen korlátozott volt; mindössze egyetlen éjt töltöttem fent a kétezer méter magas kaldera területén. A korábban kiváló asztroklímával rendelkező terület obszervatóriumai az elmúlt években veszítettek a jelentőségükből: a mintegy évi tizenegy millió idegenből érkező látogató kiszolgálására épített part menti infrastruktúra fényszennyező hatása egyre inkább érzékelteti kedvezőtlen hatását. Így nem is csoda, ha a szigetcsoport közeli tagjára, La Palmára fókuszálódik az asztronómiai kutatások figyelme napjainkban. Tenerife csillagos egét azonban még így is bármikor, bármire elcserélném…
Az asztrofotózásra szánt éjszaka kronológiáját a napközbeni kirándulások alatt már előre, gondosan megterveztem. Fortuna is mellém állt: vastag felhőtakaró borította a szigetet, amelyből kiemelkedett a Teide környezete, maga alatt hagyva a zavaró fényeket. Egymás után készültek az asztrotájképek a holdfénnyel megvilágított felhőpárnáról, a tavaszi köntösbe öltözött vulkáni kúpról, a Roques de Garcia szikláiról, majd záróakkordként a „Tajinaste” néven emlegetett, embermagasságú, aktuálisan virágzó kígyósziszről. A már korábban kiszemelt, bíborba öltözött növény mellett kellemes meglepetésként egy helybeli fotográfussal találkoztam; ő is éppen az általam kiválasztott példányt kívánta lefényképezni. Még nagyobb volt az örömöm, hogy kölcsönösen ismertük egymást; Daniel Lópezről volt szó, a világhírű spanyol asztrofotósról.
Első kattintásként a kelő Tejúttal a háttérben örökítettem meg az emblematikus virágot, amely fölé az expozíció alatt egy kb. nulla magnitúdó körüli meteor is társult. Micsoda szerencse, ráadásul a kompozícióban is jó helyen! Hiába készítettem később szebb képeket, amikor az égi országút már magasabbra emelkedett, a hullócsillag megörökítésének ritkasága miatt ezt a képet választottam publikálásra. A későbbi azonosítás folyamán egyik rajhoz sem találtam tartozónak, így egy minden bizonnyal sporadikus meteor végezte be kozmikus pályafutását az én kamerám érzékelője láttára.
