Bach Zoltán, Ágasvár-Vecsés
A Messier 57 a távcsöves bemutatók népszerű célpontja. Nagyon könnyű megtalálni, elegendő a béta és a gamma Lyrae két közé állítani nem túl nagy nagyítású távcsövünket, és máris megvan a zsákmány! Az 1140 fényév távolságból pislákoló füstkarika valójában 0,4 fényév átmérőjű. A gázhéjat kb. 20 ezer éve fújta le egy idős csillag, helyén igen magas hőmérsékletű fehér törpe maradt vissza, fényessége 14 magnitúdó körüli. A központi csillagot a magyar Gothard Jenő fényképezte le először fotografikusan 1886-ban – bizonyítva, hogy egy adott műszerrel a vizuálisan megpillanthatóknál jóval halványabb égitestek is lefényképezhetők. Bár a gyűrű alakú ködösség nagyon könnyen megpillantható, a központi csillagot nehéz észrevenni. A köd gyűrűs szerkezete bármilyen távcsővel nyilvánvaló. Belső, fényes területeit kétszer akkora gázhéj veszi körül, alakja egy pillangóra hasonlít.
Műszer: 200/1000-es Newton, carbon asztrográf, Kamera: Atik ONE 6, Mechanika: SkyWatcher EQ6 GoTo, Vezetés: Lacerta Mgen OAG, Expozíció: L 30×300 s bin1, RGB 20-20×300 s bin2, HA, OIII 30-20×600 s bin1, Hely, dátum: Ágasvár, Vecsés 2017 május Feldolgozás: Maxim DL, Registar, Photoshop CS6. A Gyűrűs-ködtől 11 óra irányban egy apró spirálgalaxist is felfedezhetünk. Ez az IC 1296, egy 300 millió fényévnyire elhelyezkedő horgas spirál.
