A Bumeráng-köd kb. 5000 fényévre helyezkedik el a Centaurus csillagkép irányában. A köd közepén egy vörös óriáscsillag található, amely várhatóan fokozatosan össze fog húzódni, forróbb lesz és végül a körülötte levő ionizált állapotú gázból ún. planetáris köd alakul ki. A planetáris ködök a Naphoz hasonló vagy kicsit nagyobb tömegű csillagokból alakulnak ki, amikor életük vége felé a nukleáris fúzió véget ér és a külső rétegeiket táguló gyűrűként elveszítik. A Bumeráng-köd még ennek a folyamatnak az elején tart, ún. elő-planetáris köd állapotban van.
Amikor a Bumeráng-ködöt 1995-ben először figyelték meg, a csillagászok arra lettek figyelmesek, hogy elnyeli a kozmikus háttérsugárzás fényét, amely csupán 2,7 fokkal melegebb az abszolút nulla foknál (az abszolút nulla fok az a hőmérséklet, amikor az atomok és a molekulák mozgása megszűnik, a testből nem nyerhető ki hőenergia). Ez azt jelenti, hogy a Bumeráng-köd még ennél a háttérsugárzásnál hidegebb, azaz jelenleg az ismert leghidegebb objektum a Világegyetemben. Ennek okára adtak most magyarázatot Raghvendra Sahai és munkatársai az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) legújabb méréseinek felhasználásával.
A kutatócsoport arra az eredményre jutott, hogy valamikor egy kísérő csillag belezuhanhatott a vörös óriásba, aminek következtében az óriáscsillag anyagának nagy része ultrahideg gáz- és porkiáramlás formájában kidobódott. Ez a kiáramlás olyan gyorsan tágul (kb. 10-szer olyan gyorsan, mint amit egy magányos csillag produkálna), hogy a hőmérséklete közel 0,5 K-re csökkent, azaz nagyon közeli az abszolút nulla fokhoz. Az ALMA mérései lehetővé tették, hogy nagyon pontos számolásokon keresztül meghatározzák a köd méretét, korát, tömegét és kinetikus energiáját.
„Ezek az új adatok megmutatták, hogy a csillag külső héja olyan nagy sebességgel lövődött ki a világűrbe, amelyre egy magányos vörös óriáscsillag nem lenne képes” – nyilatkozta Raghvendra Sahai, a NASA munkatársa. „Az egyetlen mód, hogy ekkora tömegű anyag ilyen extrém sebességgel áramoljon ki, csakis két kölcsönható csillag gravitációs energiájából származhat, amely megmagyarázza az ultrahideg kiáramlás eddig rejtélyes tulajdonságait.”
Az új ALMA-mérések egy homokóra alakú belső kiáramlást mutatnak az ultrahideg objektumban. Ez a homokóra alakú szerkezet több mint 3 billió km-es nagyságban nyúlik szét (közel 21 ezerszer nagyobb, mint a Nap-Föld távolság) és úgy jött létre, hogy a központi csillagból származó jet, mint egy hóeke, összesöpri az ultrahideg kiáramlás belső területeit.
A jelenlegi körülmények azonban nem fognak sokáig fennmaradni, ugyanis a Bumeráng-köd lassan melegszik. „Egy különleges objektumot figyelhetünk meg, életének egy nagyon rövid ideig tartó periódusában.” – mondta Lars-Åke Nyman (Joint ALMA Observatory, Chile), a kutatócsoport tagja – „Elképzelhető, hogy ezek a szuperkozmikus fagyasztók egészen gyakoriak az Univerzumban, de csak nagyon rövid ideig maradnak fenn ezek az extrém hőmérsékletek.”
A kutatócsoport az eredményeit az Astrophysical Journal folyóiratban publikálta.
Forrás: NRAO
