Égi panoráma

510

Panorámakép a Cassiopeia, a Perseus és az Andromeda csillagképek pompás égi állatkertjéről. Nyílthalmazok, gázködök és a pompás Andromeda-köd!

Rőmer Péter, Balatonfőkajár

Az utóbbi időben több nagylátószögű (15°-35°) felvételt rögzítettem a nyári/őszi égboltról. Ezek legtöbbje teszt jelleggel készült, próbálom felderíteni a ma már antiknak számító egykori filmes, manuális fotómasinák csillagászati teljesítményeit, pusztán kíváncsiságból. Ennek apropóján került hozzám tavaly nyáron Montvai László barátomtól egy régi, 2,8/28 mm-es Exakta objektív. Mindig öröm, ha az ember egy ilyen muzeális lencseszettet tarthat a kezében. Nagy kíváncsisággal vittem ki a balatonfőkajári ég alá, hogy vajon mit tud majd lecsalogatni a Tejútról.

Az alábbi felvétel nyersanyaga egy évvel ezelőtt, 2009. július 31-én hajnalban került rögzítésre. Mindössze 18 x 3 percet exponáltam, C EOS 350D fényképezőgéppel ( + Baader blokk), HEQ5 pro mechanika segédletében. A német optika 28 mm-es fókuszával kb. 37° széles, 26° magas látómezőt tud az APS-C formátumra leképezni. Teljes nyílását F/4-re vagy F/5,6-ra kell szűkíteni, így már kielégítő leképzést érhetünk el. A blendeszelvények, a fókusz természetesen manuálisak, ez előbbi lépcsősen állítható. Az objektív gépváz-csatlakozása M 42 menettel van ellátva, ahogy a legtöbb hasonló optikánál.

2010w34-nagy

A jókora méretű látómező számos, Magyarországról is jól ismert objektumot tartalmaz, melyet sokan keresünk fel minden ősszel, akár észlelői, akár fotós tervekkel. A tájékozódást segítendő, a kép nagyfelbontású változatát feliratoztam.

Mint látjuk, a felvételt a Cassiopeia, Andromeda csillagképek uralják, valamint a Perseus nyújtózkodik fel a kép középvonalától balra. Mindezek mellett éppen a látómező sarkában találjuk az augusztusi láthatóságú Cepheus-t, balra fent. Átellenes irányban, a jobb alsó sarokban pedig már a jócskán őszi Triangulum csillagkép egyik alkotója látható. A Tejút, őszi elhalványuló sávja függőlegesen húzódik a Cas vonalában, benne sok-sok ismerős mélyég-objektummal, melyet az egymagában is tekintélyes méretű Androméda-köd (M31) igyekszik ellensúlyozni, jobboldalon.

Nyílthalmazokból sincs hiány, van példa a nagy, laza halmazra (NGC 752) ahogy a sűrűbb, kisebbekre is (NGC 7789, 663). Ha már a Tejúton járunk, keressük fel a kép felső szélén helyet foglaló M52-es halmazt is a Buborék-köd társaságában, s végül a nyílthalmazok talán legkülönlegesebbikét, a Perseus Ikerhalmazát. Innen alig 4-5°-kal északra találjuk a vörös HII-es régiók legnagyobb képviselőit, a szintén halmazokkal társított Szív-köd régiót (IC 1805, NGC 1848). Fentebb további hidrogénfelhők tűnnek fel, köztük a hatalmas NGC 7762, a Cas-Cep határán, valamint a Bohócarc-köd (NGC 281). Ínyenceknek javaslom az IC 59 és 63 felhők halvány derengését a gamma Cas körüli, csillagban gazdag területen, valamint az apró NGC 457-es Bagoly- halmazt szintén a gamma és delta Cassiopeiae csillagokhoz közel.

Hozzászólás

hozzászólás