Kozmikus kérdőjel

754

A jelenleg elfogadott elméleti modellek szerint az óriási elliptikus galaxisok kisebb spirálgalaxisok ütközésével, majd egyesülésével alakulnak ki. Két csillagváros összeolvadása során a bennük levő gázfelhők kölcsönhatásai intenzív csillagkeletkezést váltanak ki, amely folyamat az új csillagok születéséhez szükséges alapanyag jelentős részét fel is használja. Mivel ezt követően már nincs sok lehetőség fiatal csillagok létrejöttére, az elliptikus galaxis csillagaival együtt öregszik és fokozatosan halványodik. Az összeolvadás során létrejött elliptikus galaxisok látványos spirálkarok és intenzív, könnyen észlelhető csillagkeletkezési régiók nélküli, általában belső szerkezetet mellőző, elnyúlt diffúz objektumként észlelhetők.

Az NGC 4696 magvidékén látható érdekes struktúra (forrás: Spacetelescope.org)

A Centaurus-halmaz (az Abell 3526 jelű galaxishalmaz) legnagyobb tagja, az NGC 4696 jelű elliptikus galaxis azonban a jelek szerint egyáltalán nem átlagos. A Hubble-űrtávcső által készített kompozit képen jól megfigyelhető egy, a galaxis magvidéke környékén található érdekes struktúra. A kék szűrővel másfél órás expozícióval (kék tartományok), illetve a közeli infravörösben áteresztő szűrőn át kb. 40 perces expozícióval (vörös tartományok) készített felvételekből álló képen kitűnően megfigyelhető a mintegy 30 ezer fényév kiterjedésű, belső szálas szerkezetet is mutató alakzat, amelynek léte és furcsa alakja számos kérdést vet fel. Hogyan jöhetett vajon létre? Pontosan milyen anyagból áll és miféle belső szerkezettel bírnak a szálszerű képződmények? Milyen szerepet játszhatott a galaxisban levő központi fekete lyuk a különös forma létrehozásában?

A vizsgált galaxis röntgentartományban (forrás: Chandra Photo Album)

Valójában úgy tűnik, a fent bemutatott, a látható és a közeli infravörös fény tartományában készített felvételek nem mutatják meg a rendszerben uralkodó, mélyebb folyamatokat. A galaxis központjában található szupermasszív fekete lyuk közel fénysebességgel haladó anyagsugarakat, azaz jeteket bocsát ki. Ennek megfelelően a galaxist röntgentartományban megvizsgálva, belsejében hatalmas űrök tűnnek elő, amelyek kitűnően mutatják a jetek által hordozott hatalmas energiákat. Mindez együtt nagyon szépen illusztrálja, hogy miért van a csillagászatban egyre nagyobb szükség a széles hullámhossz-tartományt átfogó kombinált vizsgálatokra: a vizsgált komplex rendszerekről csak a lehető legteljesebb kép tárja fel a háttérben működő asztrofizikai jelenségeket.

Forrás: Science Daily, 2010. augusztus 15.

Hozzászólás

hozzászólás