Egy nap a csillagásztáborban

2057

A tarjáni távcsöves találkozó idén sok derült éggel és sok-sok élménnyel örvendeztette meg a táborlakókat. Soponyai György ezúttal különleges nézőpontból mutatja meg nekünk a tábor  egy napját.

Soponyai György, Tarján

Ennek a képnek az elkészítését már több mint két éve terveztem! Első alkalommal a MCSE 2014-es tarjáni találkozóján szerettem volna elkészíteni, de sajnos a felszerelésem felét (kis utazótáska, benne a pótakkukkal) sikeresen otthon felejtettem. Mivel így nem volt lehetőségem 24 órán át fotózni, a következő képet improvizáltam. A legközelebbi kísérletet 2015.03.20-án a Spitzbergákon terveztem el — a napfogyatkozás napja és az azt követő „éjszaka” mélyzöld, sarkifényes csillagcsíkokkal) Csupán azt az egy apróságot nem kalkuláltam bele a tervbe, hogy ott éjfélkor is csupán kilenc fokkal tartózkodik a Nap a horizont alatt, lehetetlenné téve bármilyen hosszabb expozíciót. A nappali rész elkészült, képzelünk a kép aljára pár zöldes csíkot. Harmadjára a tavalyi tarjáni találkozón próbálkoztam – az éjszakai sorozatfelvétel után reggelre nagyon elromlott az idő, a nappali részt kihagytam.

hetkepe-soponyai-tarjan-egy-napja
A hét képe a Magyar Csillagászati Egyesület tarjáni távcsöves találkozóján készült, 2016. július 29/30-án (Samyang EF 24/1,4, Sigma EF 8/4, Canon EOS 5D Mark II).

Idén július végén Tarjánban, negyedik nekifutásra végül, bár döcögve indult a hétvége, sikerült elejétől a végéig az egész projekt úgy ahogy elterveztem. Az első éjszaka képei a kukában végezték: vonuló felhőzet párás levegővel — nem volt jó az ég. Napkelte után húsz percenként a napkorongot fotóztam le, délutánra szép, piros ropogósra sült a hátam (idén a naptej maradt otthon), napnyugta után pedig következett az északi égbolt egész éjszakán át tartó megörökítése, előtérben az amatőrcsillagászok észlelőlámpáival. Nem sokkal éjfél előtt a Nemzetközi Űrállomás is átvonult a Sarkcsillag alatt, ez szépen megfigyelhető a képen is. A harmadik nap reggelén másfél órán át újrafotóztam a napkorongokat, mert előző nap kicsit alulexponáltam azokat, végül a kezdés után 33 órával elkészült az utolsó kép is. Hatalmas élmény volt két egymást követő éjszakát is a szabad ég alatt egy hálózsákban tölteni a kamera mellett!

Hozzászólás

hozzászólás