Feltárul a Jupiter sarkvidéke: a Juno első fotógalériája

448

Visszaküldte első közeli felvételeit a Juno űrszonda, amelyek tekervényes viharok és örvények sokaságát örökítették meg a gázóriás északi pólusa körül.

 A nyár folyamán állt pályára a NASA Juno űrszondája a Jupiter körül. Ugyan a szonda elsődleges feladata, hogy a gázbolygó belső szerkezetét és mágneses mezejét térképezze fel, egy apró kamera is helyet kapott rajta. A Juno elnyúlt, poláris pályán kering a Jupiter körül, így ideje nagy részét a legerősebb mágneses régióktól és sugárzási övezetektől távol tölti. Ez alatt az idő alatt csak kis felbontásban látja a Jupitert, de cserében rálát a körülötte keringő nagy holdakra is. Emellett eddig ritkán látott, félig megvilágított fázisban követi a bolygó forgását, ahogy az az alábbi videón látható:

A holdak mozgását is megmutatja meg ez az animáció, egy-egy Io-keringésnyi időszakokra lebontva. (NASA / SwRI / MSSS / Gerald Eichstädt)
A holdak mozgását is megmutatja ez az animáció, egy-egy Io-keringésnyi időszakokra lebontva. (NASA / SwRI / MSSS / Gerald Eichstädt)

A bolygó közelébe érve aztán a Juno végigfotózta a sarkvidékeket. Ilyen szögből még sosem láttuk a Naprendszer legnagyobb bolygóját: a Galileo űrszonda, illetve a többi, csak elrepülést végrehajtó űreszköz csak alacsony szélességekről készítettek felvételeket. Íme a déli pólus, amelyet apró örvények és viharok tucatjai pettyeznek:

A Jupiter déli pólusa. (NASA / JPL / SwRI / MSSS)
A Jupiter déli pólusa. (NASA / JPL / SwRI / MSSS)

A kőzetbolygók kapcsán mindig érdekesek a nappali és éjszakai félgömböt elválasztó terminátorvonalat ábrázoló fotók, hiszen az árnyékok ott rajzolják ki legélesebben a terepviszonyokat. Egy gázbolygónál azonban egyszerűen megszűrik a légkör legfelső rétegei fényt, elmosva a részleteket. Kivéve, ha kellő magasságkülönbség van a felhőrétegek között ahhoz, hogy képesek legyenek árnyékot vetni, ahogy az egyik viharnál megfigyelhető:

Az északi pólus, és az árnyékot vető felhők. (NASA / JPL / SwRI / MSSS / Emily Lakdawalla)
Az északi pólus, és az árnyékot vető felhők. (NASA / JPL / SwRI / MSSS / Emily Lakdawalla)

A JunoCam kamerát üzemeltető Southwest Research Institute kutatói közzétették a nyers képeket is, hogy a nagyközönség tagjai is kísérletezhessenek azok feldolgozásával. Az alábbi képen például kontrasztosabban rajzolódnak ki a felhőstruktúrák:

(NASA/JPL-Caltech/SwRI/MSSS / Elisabetta Bonora & Marco Faccin)
(NASA/JPL-Caltech/SwRI/MSSS / Elisabetta Bonora & Marco Faccin)

A látható fényben készült képek mellett a Juno infravörösben is végez megfigyeléseket. A JIRAM műszer egyszerre két hullámhossz-tartományban dolgozik, az egyikben a felhők hősugárzását méri, a másikban pedig célzottan csak a sarki fényeket keresi. Ez a műszer készítette az alábbi videót:

Végül zárásként egy igen drámai felvétel, a déli sarkkört körbevevő auróráról, ahogy azt a Földről nem láthatjuk.

(NASA/JPL-Caltech/SwRI/ASI/INAF/JIRAM)
(NASA/JPL-Caltech/SwRI/ASI/INAF/JIRAM)

A Juno a továbbiakban is folytatja majd a bolygó fotózását, ráadásul a pályája bolygóhoz legközelebbi pontja lassan elfordul majd a terminátortól, így jobban megvilágított felvételeket is kapunk majd.

Forrás: NASA, Planetary Society

Hozzászólás

hozzászólás