Éjszakai világító felhő a Bakony felett

3277

Július 3-án kicsivel éjfél előtt, holdnyugtakor, elindultam a Veszprém melletti észlelőhelyemre kihasználandó a derült eget. Mivel már az este volt éjszakai világító felhő hazánk egén, egy kicsit reménykedtem is benne, hogy a hajnali időpontban majd ismétlés következik, szerencsére nem kellett csalódnom!

Landy-Gyebnár Mónika, Veszprém

Éjszakai világító felhőket (a továbbiakban angol nevük közismert rövidítéséből: NLC-k) akkor pillanthatjuk meg, ha a Nap a horizont alatt 6-16 fokra van – ekkor világítja be a mezoszféra határán, 80-85 km magasságban kialakuló finom jégkristályokból álló felhőket. Ez az időablak jól kiszámítható esti és hajnal előtti menetrendet biztosít, vagyis annyit biztosan lehet tudni, hogy hány órakor érdemes kinézni és mikor érdemes feladni az észlelési kísérletet. Sajnos sok más módszer nincs az előrejelzésre, ugyan vannak próbálkozások, de a megfigyelés egyelőre nem ad egyértelműen pozitív visszaigazolást ezekre. Túl sok olyan tényező befolyásolja az NLC kialakulását, egy adott helyszín feletti megjelenését, amit egy előrejelzés során számításba kell venni, s ezek jó részéhez nincs elegendő mért adat. Marad tehát az esélylatolgatás. Ehhez az egyik támpont a hozzánk legközelebb eső észak-németországi Leibniz-Institut für Atmosphärenphysik (http://www.iap-kborn.de – Leibniz Légkörfizikai Intézet) LIDAR méréseinek követése. A mérések a mezoszféra víztartalmát, illetve az ott uralkodó áramlások egy részét jelzik valós időben, arra vonatkozó információ természetesen nincsen, hogy mi történik a magasban egy-két óra múlva.

Éjszakai világító felhő a Bakony felett, Landy-Gyebnár Mónika felvételén (2014. július 4.).
Éjszakai világító felhő a Bakony felett, Landy-Gyebnár Mónika felvételén (2014. július 4.).

Nem egyszer láttunk már késő este igen erős víztartalmat mutató mérést, miközben semmi NLC nem látszott (még a német észlelőknél sem), más alkalmak során pedig gyönyörű NLC volt, de a LIDAR mérések nem mutattak semmi különösebb vízfelhalmozódást. Ráadásul ez az intézet is tőlünk igen nagy távolságban végzi a méréseket, így a felettük mért lehetséges NLC jelek egyáltalán nem biztos, hogy hazánk egén is jelenséget okoznak.

A több éves megfigyeléseink alapján általánosságban kijelenthető, hogy a hajnali NLC erősebb és legtöbbször nagyobb kiterjedésű, mint az esti. Ennek viszont egyszerű oka van: a mezoszférában lévő vízmolekulák a napsugárzás UV összetevőinek hatására részben lebomlanak, így a nappali órák után kevesebb víz marad a megfelelő szinten, mint az éjszaka után. Ugyanez az oka annak is, hogy a naptevékenység minimuma idején több és nagyobb NLC jelenik meg, mint a maximum ideje alatt.

Jelenleg egy különleges, kettős maximumban vagyunk, elvileg még erős naptevékenység van, szerencsénkre azonban az elmúlt napok során nem volt túl aktív a központi csillagunk, így a vízbontás csak szerényebb mértékű lehetett.

A 4-én hajnal előtti órákat feledhetetlenné tevő jelenség óramű pontossággal a napjáráshoz igazodva tűnt fel a horizonton 2:32 NYISZ időpontban, s egészen 4:20 NYISZ időpontig látszott (ekkor már csak fotón volt felismerhető). Először az vált gyanússá, hogy a Bakony lankái kissé kontrasztosabban látszanak a Szekeres alatti részen – 1-2 perccel később pedig már jól felismerhető lágy hullámokban mutatkozó világító felhősávok jelentek meg. Ezek gyorsan emelkedtek, maximális, kb. 9 fokos magasságukat a láthatóság vége felé érték el. A legfényesebb 3:30 körül volt az NLC, ekkor az északkeleti horizonton már ragyogott a Vénusz is, felette a (még nem túl világos égen) jól látható Fiastyúkkal. Érdemes panorámafotót készíteni a jelenségről, egyrészt mert így a csillagokkal együtt igen mutatós, másrészt pont a csillagokhoz viszonyított elhelyezkedés alapján utólagosan kimérhető a kiterjedése, s a megfigyelési adatbázisokba helyes adatokat küldhetünk be.

A világító felhők alapvető jellemzője a kékesfehér szín, ez azonban a légkör alsóbb rétegeinek vöröses szórása miatt a felhőnek is gyönyörű színeket kölcsönözhet. Jelen esetben is ez történt: az alsó részen narancsvörös, felette aranysárga, majd türkiz és végül a legfelső részén a szokványos kékesfehér volt a felhő. A színek fokozatosan halványodtak, ahogy emelkedett a Nap. A színeken kívül a rendkívüli fényesség is feltűnővé tette az NLC-t, a nemzetközi megfigyelő hálózat által használt 1-5 skálán ez bizony az 5-öst elérő fényerővel tündökölt. Szintén különlegessé tette az igencsak részletgazdag és formavilágát tekintve változatos megjelenés. Párhuzamosan futó finom hullámok, fénylő csomók, ide-oda kavargó örvénylő sávok alkották a felhőt, s ezek a jelenség ideje alatt is változtak, mozogtak. Timelapse videón igen látványos ez, részint az egész felhő mozgása, részint pedig a részletek változása.

Vajon lesz-e még az augusztus elejéig tartó szezonban ilyen élményük a hazai észlelőknek? Ez csak akkor derül ki, ha a lehetséges időpontokban igyekszünk minél többször az égboltra nézni.

 

 

Hozzászólás

hozzászólás