Mekkora a Rosetta célpontjának magja és forgásideje?

208

Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája felvételeiből már meghatározható a cél-üstökös magjának mérete és tengely körüli forgásideje. Az eredmények jól egyeznek a korábbi Hubble és Spitzer űrtávcsöves megfigyelésekből meghatározott értékekkel.

Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondájának OSIRIS/NAC kamerája által készített felvételekből meghatározták a célpontként kijelölt 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös magjának méretét és tengely körüli forgásidejét. Ezt nagyban elősegítette az a körülmény, hogy a 67P üstökös magja néhány hét óta már nem “csillagszerű” kis fénypont, hanem több képelemre kiterjedő foltnak látszik. Bár a mag gáz- és porkibocsátási aktivitása újra felélénkült az április végi, május elejei kitörést követő átmeneti aktivitáscsökkenés után, de most még a mag közvetlen megfigyelhetőségét a halvány kóma nem zavarja.

Az OSIRIS  2014 márciusa és július eleje közötti megfigyelési időszakában a 67P magja egyszerű forgómozgást végzett, ami azt jelenti, hogy a kis égitest  a legnagyobb tehetetlenségi főtengelye körül egyenletes forgómozgást végez, közelítőleg 12,4 óra forgásidővel.

20140704_rosetta_ustokosmag_merete_es_forgasa_1
A OSIRIS/NAC 2014. június 27-28-i felvételeiből összeállított animáción az elnyújtott, “krumpli” alakú üstökösmag tengely körüli forgásából adódóan időben változó nagyságú felületet mutat a kamera felé. (ESA/Rosetta/MPS for OSIRIS Team).

A 67P üstökös magja egy elnyújtott, szabálytalan alakú kis égitest, amelynek leghosszabb tengelye mintegy négy kilométer hosszú. Az, hogy milyen mértékben elnyújtott, illetve mennyire szabálytalan alakú testről van szó, azt majd a még közelebbről készített felvételek mutatják meg, amelyeket a Rosetta a tervek szerint augusztus elejétől kezdve készít.

20140704_rosetta_ustokosmag_merete_es_forgasa_2
A 67P üstökös magjának összehasonlítása különböző, jól ismert földi hegyekkel és építményekkel. A 67P valahol a Fuji és a Mont Blanc mérete között van (ESA/Rosetta/MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

A Rosetta szonda mostani megfigyeléseiből a 67P üstökös magjára meghatározott méret és tengely körüli forgásidő jól egyezik a korábban a Hubble-űrtávcsővel (HST, 2003), illetve a NASA Spitzer infravörös űrteleszkópjával (2004) meghatározott mérettel és forgásidővel.

A mag HST-vel kapott forgási fénygörbéjét egy forgó ellipszoid alakú modell csak részben tudta közelíteni. A fénygörbét sokkal jobban reprodukálta az alábbi ábrán bemutatott szabálytalan alakú forgó test. További földi megfigyelések is történtek az ESO (Európai Déli Obszervatórium) NTT és VLT teleszkópjaival, amelyekkel a HST megfigyeléseket kiegészítve a különböző rálátási geometriai viszonyok miatt még pontosabban lehetett közelíteni a megfigyelt fénygörbéket az újabb térbeli (3D) alak-modellekkel, de várhatóan majd csak a Rosetta szonda közvetlen közeli képeiből lehet majd a 67P üstökös magja alakját pontosan meghatározni.

20140704_rosetta_ustokosmag_merete_es_forgasa_3
A 67P üstökös magjának 2003-ban történt megfigyelése a HST-vel lehetővé tette a mag forgási fénygörbéjének meghatározását. A bal oldalon a látszó R magnitúdók, jobbra pedig az üstökösmag egy nagyon közelítő térbeli (3D) modellje. (A szerző munkája a HST 2003-ban készített megfigyeléseinek feldolgozásából, l. még A&A, 458, 669, 2006).

Meg kell jegyezni, hogy a korábbi földi és űrtávcsöves megfigyelések a 67P üstökösmag forgási periódusát csak egy-két tized óra pontossággal adták meg, míg a Rosetta mostani megfigyelései ennél sokkal pontosabb rotációs periódust eredményeznek. Ezzel akár lehetővé válik a mag forgásában esetleges változások kimutatása. Továbbá még mindig nem ismerjük pontosan a kis égitest forgástengelyének térbeli irányát, ami alapvetően fontos az űrszonda mag körüli mozgásának megtervezéséhez. Ez is a közeli hetek fontos megfigyelési feladata lesz. A Rosetta és a korábbi földi és űrtávcsöves megfigyelések együttes feldolgozása, összehasonlítása ígérkezik a járható útnak. Mai ismereteink szerint a 67P magja forgástengelyének térbeli iránya nem változott meg kimutatható mértékben a legutóbbi két Nap körüli keringése során.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás