Sánta Gábor, Kisújszállás
Pihenjünk meg kicsit a Holmes-lázban, és kis időre fordítsuk más irányba a távcsövet. A célpont legyen a Hold! A Hold, legközelebbi égitest-szomszédunk, mely ezüstös fénnyel vonja be az éjszakai tájat – a legtöbb amatőrcsillagász őszinte bosszúságára. A túl sok holdfény letörli az égről a halványabb csillagokat, lehetetlenné teszi sokak legkedvesebb időtöltését, a mélyég-objektumok észlelését. Le a Holddal! – mondják az amatőrök félig-meddig tréfásan.
Mit tegyünk, ha az égen a Hold ragyog? Állítsuk sarokba távcsövünket? Dehogy! Természetesen Holdat kell észlelni, ahogyan azt Sánta Gábor mélyég-észlelő is teszi. De nem is akárhogy. Gábor, aki foglalkozására nézve régész, természetesen konzervatív módon örökíti meg a látottakat: papír és ceruza segítségével. Rajzai meglepően élethűek, és van bennük valami másfajta többlet, ami a fényképekből hiányzik. Egy ilyen rajzot nézegetve magunk is oda hajolunk az okulárhoz, kíváncsian kutatjuk a Hold felszínét alkalmas célpont után kutatva, majd térdünkre helyezzük a rajzfüzetet, odakészítjük a ceruzákat, és az észlelőlámpa pisla fényénél munkához látunk.
A hét csillagászati képe ezúttal a Sirsalis-rianás vidékét ábrázoló rajz, mely 2007.09.24-én 18:32–19:10 UT között készült 130/650 -es Newton-reflektorral. „163x: Hosszú, szép rianás. A Sirsalis környékén nagyon sok kráter van, melyek közül a Sirsalis A a legnagyobb – ez egy teraszos falú, látványos alakzat. A rianás kezdeténél nagyobb hegymaradványok, két romkráter és egy lapos dombvonulatra települve a Sirsalis B és K alakzat figyelhető meg, mint apró kráterek. A Rima Sirsalis mentén kis kráterek sorakoznak, maga a rianás a mare és terra területeket is átszeli. Nagyon hosszan követhető – végén belevész a Darwin A még sötét aljzatába, de a Crüger A mellett még remekül követhető. Itt egy kis szakaszban elágazik, sőt, még ettől északra, a kráterek mellett is mintha látszana egy rianás.”
