Kölcsönható galaxisok

2097

A galaxisok birodalma egy mozgalmas világ. Ütközés, összeolvadás, kipenderítés teljesen hétköznapi eseménynek számít, hozzátartoznak az extragalaktikus mindennapokhoz.

Tóth Krisztián, Dunakeszi

Sok-sok galaxisharcos viseli magán a viharos múlt emlékét. Rövid életünknek köszönhetően a kölcsönhatásnak, illetve az ütközésnek csak pillanatfelvételét láthatjuk, ugyanis egy ilyen esemény általában sok százmillió évig is eltarthat. Amatőrcsillagászként roppant izgalmasnak tartom egy-egy ilyen pillanat megfigyelését, miközben elgondolkodom azokon a grandiózus dolgokon, amelyek ott munkálnak a dolgok hátterében.

Hazánkból nézve az Eridanus csillagkép égi folyója hosszasan, kanyarogva hömpölyög lefelé délre az Orion és a Cet csillagkép között, hogy aztán alábukjon a horizonton. Ahhoz, hogy teljes terjedelmében bebarangolhassuk az égbolt eme hatodik legnagyobb csillagképét, jóval délebbre kell utaznunk. Ez a csillagkép ad otthont az NGC 1532 és NGC 1531 galaxis párosnak, mely lakhelyemről nézve sosem emelkedik 9,5 foknál magasabbra az égen. Hazánkból tehát igen körülményes lett volna a megörökítése.

Az NGC 1532 10,6 magnitúdós, látszó mérete 12,6 x 3,3 ívperc. A színképvonalakban látható vöröseltolódás alapján 1040 ± 5 km/s sebességgel távolodik tőlünk. A Hubble-törvényt felhasználva, miszerint a galaxisok távolodási sebessége arányos a távolságukkal, az NGC 1532 távolságára 50 millió fényévet kapunk. Ez egészen jól egyezik a nem a vöröseltolódáson alapuló távolság meghatározási módszerek adta értékekkel, melyek 45 és 62 millió fényév között szórnak. Elfogadva az 50 millió fényéves távolsági adatot, és felhasználva a viszonylag egyszerűen mérhető látszólagos méretet az égen, kiszámolható a galaxis átmérője, melyre így 180000 fényév adódik. Egy hatalmas, a 100000 fényév átmérőjű Tejútrendszernél is nagyobb, majdnem éléről látszó küllős spirál galaxisról van tehát szó. A galaxis morfológiája a de Vaucouleurs-osztályozás szerint: SB(s)b. Ez azt jelenti, hogy a galaxis küllős, a karok a küllők végéből indulnak ki, és azok „felcsavarodása” szoros és a laza közötti. Nem is olyan egyszerű egy ilyen közel éléről látszó galaxis esetén meghatározni a pontos morfológiát. Példának okáért, ebből a rálátási szögből csak alapos vizsgálatokkal lehet eldönteni, hogy a galaxis központi részén látható struktúra egy központi dudor, vagy azok a galaxis küllői-e.

Az NGC 1532 és NGC 1531 az Eridanus csillagképben. A felvételt távészleléssel készítettem. Siding Spring Observatory – 30 x 120 sec L, 21 x 180 s L, 10 x 180 sec R,G,B, iTelescope.net T32 – Corrected Dall-Kirkham Astrograph Planewave 17″ – 43 cm, f/6.8  – FLI Proline 16803 CCD kamera.
Az NGC 1532 és NGC 1531 az Eridanus csillagképben. A felvételt távészleléssel készítettem. Siding Spring Observatory – 30 x 120 sec L, 21 x 180 s L, 10 x 180 sec R,G,B, iTelescope.net T32 – Corrected Dall-Kirkham Astrograph Planewave 17″ – 43 cm, f/6.8 – FLI Proline 16803 CCD kamera.

Az NGC  1531 törpegalaxis az NGC  1532 egyik kísérőgalaxisa. A törpegalaxis gravitációs hatásának köszönhetően a nagy spirálgalaxisban heves csillagkeletkezés zajlik. Elég csak rápillantani az NGC  1532-re, és azonnal szembetűnnek a fényes csomók, amelyek hatalmas, aktív csillaggyárak. Ezek közül is kiemelkedik a felvételen az egyik karban megfigyelhető hosszú és fényes ív, ahol szinte egymásba érnek azok a ködök, ahol a csillagok viharos ütemben keletkeznek. Ennek a területnek a fényessége szinte vetekszik a galaxis magja körüli régió fényességével. A mag körüli öreg csillagok sárgásvöröses fényével kel versenyre a karban nemrég született fiatal csillagok és az általuk gerjesztett ködök fénye.

Magának az NGC 1532-nek a meggyötört szerkezete is a két galaxis kölcsönhatásának az eredménye. Az egyik hátsó kar szinte kicsavarodik a korong síkjából és ennek folytatása (valószínűleg) anyaghidat képez az NGC 1532 és az NGC 1531 között. Alaposabban megnézve a felvételt találhatunk rajta „kóbor” csillagkeletkezési területeket is, illetve fiatal csillagok asszociációját, melyek a NGC 1532 és az NGC 1531 közötti térben helyezkednek el – bizonyítékául a kölcsönhatásnak.

Hogy mi lesz a történet vége? Valószínűsíthető, hogy az NGC 1531-et teljesen szétszaggatja majd a nagyobb galaxis, és esetleg több százmillió év múlva csak az NGC 1532 körül megmaradó roppant halvány ívek tanúskodnak arról, hogy valaha is létezett. Az NGC 1532 pedig a kölcsönhatás folyományaként létrejött új csillagok generációjával rója tovább az útját, talán éppen újabb prédára vadászva.

Hozzászólás

hozzászólás