Légkörfény és leonida

Az idei leonida maximum időjárási okokból elmaradt, bár valószínűleg túl sokat nem vesztettünk, mivel kimondottan gyenge maximumot vártak ez évre a szakemberek, 10 körüli ZHR értékkel.

2252

Landy-Gyebnár Mónika, Hárskút

Az idei leonida maximum időjárási okokból elmaradt, bár valószínűleg túl sokat nem vesztettünk, mivel kimondottan gyenge maximumot vártak ez évre a szakemberek, 10 körüli ZHR értékkel.

Azonban a Leonidák nem egy olyan meteorraj, amit az ember csak úgy, könnyű szívvel kihagy, ezért a maximum körüli napokban, amikor csak 1-2 órányi időre is kiderült az ég, kimentem észlelni. 15-én, két nappal a maximum előtt egészen szép, közepes fényességű meteorok potyogtak kora hajnalban, de csak 3 volt leonida köztük. 18-án csak kora este, kb. 19:30-ig volt némi felhőmentes időszak, vagyis jóval a radiáns felkelte előtt beborult, aztán 19/20-án éjjel volt remény egy kis derült égre. Az előrejelzés szerint ennek már este el kellett volna kezdődnie, ehhez képest csak éjfél felé kezdett szakadozni a felhőzet, de az időjárási műholdképet ellenőrizve arra jutottam, hogy megéri felmenni Hárskútra. Többek közt azért is, mert számítottam rá, hogy légkörfény is látszik majd, ugyanis ismét egy szép koronalyuk volt a Napon, és az elmúlt évek során a tapasztalataim szerint ilyen esetekben esélyes a légkörfény megjelenése.

Hárskúton már elérte a fagypontot a hőmérséklet és élénk szél is fújt, így legalább fűteni nem kellett az objektíveket, viszont csak mini állványra mertem rátenni a halszemmel felszerelt gépet, félve attól, hogy a magas állványon feldönti a szél. Azonban úgy fest, sikerült így is szerencsésen elhelyezni a kamerát egy földút közepén, mert csak egy olyan meteort láttam, amit kitakartak az út menti kórók a fényképezőgép elől.

A kint eltöltött mintegy 4 óra alatt jó néhány igen halvány meteor hullott, de talán 5-6 volt leonida köztük, de szerencsére két fényesebbet is láttam: a fentebb említett, gaz által eltakart -1 körüli fényességű, illetve a fotón látható, amit -4 magnitúdósnak becsültem. Ez utóbbi hazai idő szerint éjjel 02:50-kor (01:50 UT) ragyogott fel, sárgás-vörös füstnyoma maradt, ez kb. 2 percig maradt látható a kamera számára (szabad szemmel csak pár másodpercen át).

A légkörfény ez esetben egészen keskeny sávokból állt és nem volt igazán erős, bár mivel már az éjszaka második felében jártunk, ez is kellemes meglepetés volt. A légkörfény ugyanis csak a Napból eredő extrém-UV fény hatására alakul ki, vagyis a légkör bevilágított részén születik, így az éjszaka előre haladtával egyre gyengül a fénye. A vörös színű légkörfényért a kb. 150-300 km magasságban lévő oxigén felelős, így a nagyobb légköri magasságnak is köszönhető, hogy kicsit tovább látható marad az éjszaka során, mint a 90-100 km-en keletkező zöld légkörfény.

Amikor kiértem, első dolgom volt ellenőrizni, hogy az állatövi ellenfény látható-e, és szerencsére a „helyén” is volt az ekkor még viszonylag magasan járó Fiastyúk mellett, ám nem sokáig élvezhettem, mert rendszeresen beúszott egy-egy kisebb felhőfoszlány a környékére. Hajnal előtt, kb. 3 óra felé viszont már elkezdett megjelenni az állatövi fény is a délkeleti égen, annak ellenére, hogy szerencsétlen módon Hárskútról ez pont a veszprémi fényszennyezés fölötti részre esik. Mielőtt elindultam haza (fél ötkor), akkor kezdett igazán látványossá és fényessé válni – azonban ekkor meg már ismét felhősödött.

A hideg szél ellenére is élményekben gazdag fél éjszakát sikerült kinn töltenem a bakonyi dombok közt, ehhez adott extra örömet a leonida tűzgömb látványa! Nagyon bízom benne, hogy a december közepi Geminidák várva várt maximumához az időjárás is hozzásegíti majd az észlelőket!

Hozzászólás

hozzászólás