Mint arról korábban beszámoltunk, a tavaly felfedezett 2016 HO3 jelzésű égitest ugyan bolygónk kísérőjeként, de tisztes távolságban együtt kering velünk a Nap körül. Az égitestről végzett mérések alapján bebizonyosodott, hogy nem egy kiégett rakétafokozat, esetleg egy már nem működő műhold, hanem egy természetes eredetű kőzet aszteroida. A számítások szerint több száz évig stabilan ezen a pályán maradhat, miközben tartja biztonságos távolságát, így nem veszélyezteti sem a Földet, sem a Holdat.
Az égitest időközben sorszámot is kapott, aktuális teljes elnevezése (469219) 2016 HO3. Pályájának elemzése alapján az objektum sohasem kerül 14,6 millió kilométernél, azaz 38-szoros Föld-Hold-távolságnál közelebb, ugyanakkor maximális távolsága is legfeljebb 2,5-szer nagyobb.
A 2016 HO3 és a Föld korábban megfigyelt többi nyolc időleges kísérőjének hosszú időtartamú mozgását vizsgálták Carlos és Raul de la Fuente Marcos (Madridi Egyetem) égi mechanikusai és azt találták, hogy a 2016 HO3 mintegy 100 évvel ezelőtt vált a Föld kvázi-kísérőjévé és, stabilan még további 300 évig követi bolygónkat. Érdekesség, hogy a többi aszteroida nem marad ilyen hosszú ideig stabilan bolygónkkal: például a 2003 YN107 tizenegy évvel ezelőtt járt itt a 2016 HO3 pályájához hasonlóan, de azóta már elhagyta a Föld környezetét.
A 2016 HO3 felfedezése után természetes kérdésként merült fel az, hogy esetleg egy bolygóközi űreszköz, kiégett rakétafokozat vagy valamilyen űreszköz törmelék lehet. A sejtés kezdettől fogva az volt, hogy természetes kis égitest, de ennek alátámasztása csak a legutóbb végzett megfigyelésekkel történt meg. Két arizonai műszerrel, a 8,4 m-es kettős Nagy Binokuláris Teleszkóppal, illetve a 4,3 m-es Discovery Channel Teleszkóppal végeztek méréseket, amelyek igazolták a feltevést.
Az alábbi kép a 2016 HO3 aszteroida Nagy Binokulár Teleszkóppal készített felvételeiből összeállított animációt mutatja.
A 2016 HO3 megismerésére irányuló földi távcsöves megfigyeléseket Vishnu Reddy, az Arizonai Egyetem Hold- és Bolygókutató Laboratóriuma (LPL, Lunar and Planetary Laboratory) kutatója által vezetett kutatócsoport végezte.
Az alábbi képen a kisbolygó fénygörbéje látható, amelyen a periodikus fényváltozás 28 perces tengely körüli forgási periódusra enged következtetni.
A Nagy Binokuláris Teleszkóp MODS1 (Multi-Object Double CCD Spectrograph/Imagers) színképelemző műszerével megfigyelték a halvány aszteroidát, amelynek színképében a szilikátokra jellemző elnyelési sávokat találtak 1 mikronos hullámhossz körül. Az adatok alapján a 2016 HO3 egy S típusú sziklás aszteroida, amelyek közepes fényvisszaverő képessége 0,25. Becsült átmérője mintegy 36 m, ami jóval nagyobb, mint a bolygóközi térbe eddig kikerült bármely űreszköz.
A stabil pályájú 2016 HO3 a jövőben űrszondákkal vagy emberes bolygóközi űrexpedícióval is elérhető marad, így a kis égitest közvetlen közelről is tanulmányozható lesz.
A 2016 HO3 mozgásáról szóló szakcikk a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban jelent meg, a kis égitest megfigyelési eredményeiről a Large Binocular Telescope Observatory (LBTO) tudományos híre tudósít.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Források:
- C. de la Fuente Marcos, R. de la Fuente Marcos, 2016. MNRAS cikk
- LBTO tudományos hír a 2016 HO3 megfigyeléséről (2017.10.17.)
Kapcsolódó internetes oldalak:
- Tisztes távolságban egy kicsiny szikla kíséri a Földet
- Két holdja is van a Florence kisbolygónak
- Itt a Florence kisbolygó! – az első radarmegfigyelések és hazai asztrofotó