Sötét ködösség a Cepheusban

A Cepheus csillagkép területén látható semmire vetünk most egy pillantást. Látható semmi - abban az értelemben, hogy földi körülmények között elképzelhetetlenül kevés anyag különös, szinte misztikus látványát jelentik ezek az égi sötétködök.

664

Schmall Rafael, Zselici Csillagpark.

Galaxisunk tömegének egyhuszad részét csillagközi anyag teszi ki. Ez megjelenését tekintve lehet világító HII zóna, vagy intersztelláris por, amely gyakran tömörül kiterjedt kozmikus felhőkbe a spirálkarok mentén. Ne gondoljuk azt, hogy a feltűnő csillagközi felhők oly sűrűek lennének, mint földi névrokonaik. A csillagközi tér földi értelemben vákuumnak számít. Egy átlagos, hűvös, azonban emiatt nagyobb sűrűségű kozmikus felhőmagban egymillió molekula található köbcentiméterenként. Ez a szám első pillantásra soknak tűnik, de ha hozzátesszük azt, hogy a Föld tengerszintjén, a levegőben ez az érték tíz trillió molekulát jelent, sőt egy földi vákuumkamrában is legalább tízmilliárd részecske nyüzsög köbcentiméterenként, megérthetjük mennyire üres is a világűr.

Így hát a sötét, igen ritka kozmikus porfelhők megpillanthatósága, fotografikus rögzíthetősége már önmagában is igen meglepő. Már csak azért is, mert a porból még sokkal kevesebb van, mint gázokból, a csillagközi anyag 1 százalékát teszi ki a por. A közeg hihetetlen ritkasága ellenére kozmikus léptékben összeadódik a mikroszkopikus porszemcsék együttes felülete, emiatt árnyékoló-, és optikai hatásuk is megnő. Ez jelenthet fényelnyelést, szórást és visszaverést, azaz reflexiót is. Egy kozmikus porfelhőt leginkább abszorpciós, vagyis fényelnyelő hatása miatt könnyű észrevenni, amikor sötét sziluettként takarja ki a háttércsillagokat.

Ez esetben elegendő csak a háttércsillagokat kiexponálni, ilyenkor a sötét sziluett hamar megjelenik. Szerencsés helyzet, ha egy közeli csillag fényét veri vissza a felhő, ilyenkor legtöbbször kék fényű reflexiós ködről beszélünk. Az asztrofotósok azonban rákaptak arra, hogy a porfelhők igen sötét, fényelnyelő testét is megörökítik, ahogy a háttérfény egy parányi része átszűrődik azon. Ilyenkor nagyságrendekkel hosszabb expozíciós időre van szükség, a felvétel készítése a legtöbb esetben meghaladja a több éjszakát, de akár heteken át is tarthat.

A vdB 152 egy éppen ilyen, derengő fényelnyelő közeg, a Barnard 175 Bok-globula csúcsán, ami az LDN 1216 molekula-felhőhöz tartozik, és a Cepheus csillagképben található. A komplexum (másik nevén Wolf-barlang) 7 fényév hosszú, és 1400 fényévnyire van a Naprendszertől.

A felvételt Schmall Rafael készítette Bátorligetről, illetve a Zselici Csillagparkból Skywatcher 200/800 Carbon Newton-távcsővel, SkyWatcher kómakorrektorral átalakított Canon EOS 1100D fényképezőgéppel, 150 db 5 perces felvétel összegzésével.

Szöveg: Francsics László

Hozzászólás

hozzászólás