Schmall Rafael, Zselici Csillagpark.
Galaxisunk tömegének egyhuszad részét csillagközi anyag teszi ki. Ez megjelenését tekintve lehet világító HII zóna, vagy intersztelláris por, amely gyakran tömörül kiterjedt kozmikus felhőkbe a spirálkarok mentén. Ne gondoljuk azt, hogy a feltűnő csillagközi felhők oly sűrűek lennének, mint földi névrokonaik. A csillagközi tér földi értelemben vákuumnak számít. Egy átlagos, hűvös, azonban emiatt nagyobb sűrűségű kozmikus felhőmagban egymillió molekula található köbcentiméterenként. Ez a szám első pillantásra soknak tűnik, de ha hozzátesszük azt, hogy a Föld tengerszintjén, a levegőben ez az érték tíz trillió molekulát jelent, sőt egy földi vákuumkamrában is legalább tízmilliárd részecske nyüzsög köbcentiméterenként, megérthetjük mennyire üres is a világűr.
Így hát a sötét, igen ritka kozmikus porfelhők megpillanthatósága, fotografikus rögzíthetősége már önmagában is igen meglepő. Már csak azért is, mert a porból még sokkal kevesebb van, mint gázokból, a csillagközi anyag 1 százalékát teszi ki a por. A közeg hihetetlen ritkasága ellenére kozmikus léptékben összeadódik a mikroszkopikus porszemcsék együttes felülete, emiatt árnyékoló-, és optikai hatásuk is megnő. Ez jelenthet fényelnyelést, szórást és visszaverést, azaz reflexiót is. Egy kozmikus porfelhőt leginkább abszorpciós, vagyis fényelnyelő hatása miatt könnyű észrevenni, amikor sötét sziluettként takarja ki a háttércsillagokat.
Ez esetben elegendő csak a háttércsillagokat kiexponálni, ilyenkor a sötét sziluett hamar megjelenik. Szerencsés helyzet, ha egy közeli csillag fényét veri vissza a felhő, ilyenkor legtöbbször kék fényű reflexiós ködről beszélünk. Az asztrofotósok azonban rákaptak arra, hogy a porfelhők igen sötét, fényelnyelő testét is megörökítik, ahogy a háttérfény egy parányi része átszűrődik azon. Ilyenkor nagyságrendekkel hosszabb expozíciós időre van szükség, a felvétel készítése a legtöbb esetben meghaladja a több éjszakát, de akár heteken át is tarthat.
A vdB 152 egy éppen ilyen, derengő fényelnyelő közeg, a Barnard 175 Bok-globula csúcsán, ami az LDN 1216 molekula-felhőhöz tartozik, és a Cepheus csillagképben található. A komplexum (másik nevén Wolf-barlang) 7 fényév hosszú, és 1400 fényévnyire van a Naprendszertől.
A felvételt Schmall Rafael készítette Bátorligetről, illetve a Zselici Csillagparkból Skywatcher 200/800 Carbon Newton-távcsővel, SkyWatcher kómakorrektorral átalakított Canon EOS 1100D fényképezőgéppel, 150 db 5 perces felvétel összegzésével.
Szöveg: Francsics László
