Vakító tűzgömb hasított át az égbolton február 11-én a Zselic fölött. A hullócsillagot fényszennyezés-felmérés közben sikerült megörökíteni.
Kolláth Zoltán, Bárdudvarnok
A Zselicben és a Hortobágyon egységes digitális kamerás fényszennyezés felmérést kezdtünk el – igazából csak kezdenénk, mert az időjárás nem nagyon volt eddig kegyes hozzánk. Mindkét helyen egyforma, 4,5 mm fókuszú halszemoptikával készítünk felvételeket. A fotólencséken az első adag csillagfényt Piszkéstetőn engedtük át Gyarmathy Istvánnal, amikor egymáshoz kalibráltuk a fényképezőgépeket. Akkor is csak rövid időre derült ki az ég, szerencsére elegendő volt ahhoz, hogy az alapvető teszteket elvégezzük, és a mátrai fényszennyezés helyzetet is rögzítsük. A 180 fokos látószögű kör-leképezésű optikák nagyon hasznosnak bizonyultak, mivel segítségükkel az egész égbolt fénysűrűségét térképezhetjük fel egyetlen felvétellel.
A Zselici próbára már nagyon vártam. Végre február 11-én estére a hidegfront legalább nagyjából kisöpörte a felhőket – hacsak rövid időre is. Igyekeztem kirohanni a Zselic egyik távolabbi pontjára – még holdkelte előtt. El sem készültem az első tesztképpel, abba máris egy nemkívánatos fényfolt került. Egy kíváncsi vadász fürkészte kézi lámpájával az erdei tisztást. Nem tudta elképzelni ki indul még metsző hideg szélben éjszakai portyára… Gyorsan tisztáztuk a helyzetet, majd egy kicsit keringtem még a tisztáson, míg megtaláltam a fotóállványt. Ismét exponáltam, s szinte gombnyomásra, mindössze egy másodperccel később megjelent a meteor az égen. Ahogy egyre fényesedett, már biztos voltam benne, hogy rajta lesz a képen. Rajta kell lennie, hiszen az egész égbolt a látómezőben van! Csak amikor már láttam a kijelzőn a fényes nyomot, akkor tudatosult bennem, hogy másodperceken múlott, hogy nem késtem le a tűzgömböt.
Véletlenül a meteornyom vetülete olyan, mintha csak a Vénusztól jönne. A téli csillagképek könnyedén azonosíthatók, és az elszórt felhőzet ellenére a mindössze 30 másodperces expozíciós idejű felvételen a Tejút is feldereng.
