A februári havazás felhőzete nem csak közlekedési nehézségeket hozott, hanem egy különleges légköroptikai jelenséget is.
Berkó Ernő, Ludányhalászi
A keleti országrészben havazást okozó ciklonfelhőzet nem csak havazást hozott február 12-én, hanem az ország nagy részére kiterjedő cirrosztrátusz rétege által rendkívül látványos halójelenségeket is. A Berkó Ernő képén látható összetett halójelenség elemeiért oszlop alakú hatszöghasáb jégkristályok felelnek, amelyek a cirrosztrátusz rétegben közel vízszintes állásban lebegtek felettünk. A jelenség ebben a formában úgy jöhetett létre, hogy a Nap magassága 32° alatt volt, ugyanis csak ezen magasság alatt képesek a napsugarak a nevezett kristályok megfelelő lapjain áthatolva létrehozni a fénytörés szép, e színes és látványos példáit.
A képen 22 fokos haló, felette felső érintő ív madárszárnyak alakjában szétterülő vonala – melynek alakja a V betű formájától a képen látható formáig változik a napmagasság függvényében – legfelül pedig, színes búraként keretezve a jelenséget, rendkívül szép felső oldalív látható, melynek a Nap feletti részébe beleolvad a zenitkörüli ív is. A sok színes és látványos halóelem mellett a melléknapok is előbújnak, bár halványan, és a belőlük kiinduló fehér melléknapív is látható a képen. (Hasonlóan a naposzlophoz, a melléknapívet is nagyrészt tükröződés hozza létre, ezért fehér színű.)
A felső oldalív jelensége legtöbbször halvány, nehezen, vagy csak töredékeiben látható, ám a február 12-i események során teljességében megjelent! Egy ilyen méretű komplex haló fényképezése nem könnyű feladat, s még a nagylátószögű objektívek is csak darabjaiban képesek megragadni a jelenséget. Berkó Ernő és halszemobjektívje ismét bizonyított, így a fotón ugyanazt a szépséget láthatjuk viszont, amiben a valóságban is gyönyörködhettek a szerencsés észlelők.
Szöveg: Landy-Gyebnár Mónika
