A nevezetes napok és az ünnepek értelmezéséhez kell kevés matematika (talán számtani műveletek ismerete is elegendő) és kell némi csillagászat (bizony a csillagászat az, ami fontos szerepet töltött be naptárunk kialakításában és szabályozásában).
Decemberben véget ér a keresztények adventi időszaka. December 24-én Ádám és Éva napja, annak estéjén pedig Szenteste van. December 25-e Karácsony napja. December 31-én van az év utolsó napja és Szilveszter ünnepe. Január 1-e az új év első napja. Január 6-án a Vízkereszt ünnepe. Lehet bontani a karácsonyfákat. Véget ér a karácsonyi időszak.
És akkor január 6-án közli a média (rádió, televízió, sajtó, internet), hogy ma január 6-a van és Szenteste, másnap január 7-e és az a Karácsony ünnepe. Január 14-én pedig az újév első napja. Vízkereszt ünnepe meg január 19-én. Hogy micsoda? Bizony így van valóban, de az ortodoxok szerint! Hogyan van ez? Tegyünk rendet!
Minderről egy valaki, éspedig Ugo Boncompagni tehet! Legalábbis ezen a néven született Bolognában 1502-ben. 1572-ben lett Róma püspöke, azaz a pápa. Papa Gregorio XIII., azaz magyarul XIII. Gergely pápa néven uralkodott 1585-ös haláláig. 1582-es rendeletével vonult be a naptár és a csillagászat történetébe.
Vissza kell mennünk másfél évezreddel még korábbra, Julius Caesar (Caius Iulius Caesar) római uralkodó, hadvezér, a birodalom területének gyarapítója idejébe, kicsivel időszámításunkat megelőzően. Julius Caesart zavarta a régi római naptár következetlensége és pontatlansága. Egyiptomba kirándulva négyszemközti megbeszéléseket folytatott Egyiptom uralkodójával, Kleopátra fáraóval (fáraónővel). Közben arra is szakított időt, hogy konzultációt folytasson az egyiptomi papi csillagászokkal, akik nagyon pontosan ismerték az éves naptárt. Már csak a Nílus folyó évenkénti éltető nagy áradásának előrejelzése érdekében is. Vezetőjük, a tudós Szoszigenész közölte vele az egyiptomi Alexandriában a részleteket. Ők javasoltak Julius Caesarnak egy jobb naptárt. Róma alapítása után 709-ben (azaz mai évszámítással: időszámításunk előtt 45-ben) az egyiptomiak tanácsait meghallgatva vezette be azt, hogy három év legyen 365 napos, minden negyedik év pedig 366 napos. Így az évek hossza átlagosan 365 és egynegyed napos lett, amely már jól megközelítette a valódi év hosszát. A naptárt őróla Julián naptárnak (vagy julianus-naptárnak) nevezték el.
Julius Caesar új római naptára jó lett. A julianus-naptárban az átlagos év 365,25 napos, azaz 365 nap és 6 óra hosszú. A csillagászati év tényleges hossza: 365,242198, azaz 365 nap 5 óra 48 perc 46 másodperc. A különbség pici (11 perc 14 másodperc). Egy évszázad alatt 19 óra, 128 évente 24 óra = 1 nap az eltérés. Ez eleinte senkinek sem tűnt fel.
Mire i. sz. 325-ben a kereszténység első püspöktalálkozója, azaz zsinata Niceában összeült, addig már 370 év telt el a naptárreform óta. 370 év alatt 2,9 vagyis kerekítve 3 nap volt az eltérés. Mindezek miatt a niceai zsinat idejére már március 21-re csúszott előre a tavaszi nap-éj egyenlőség. A tavaszi nap-éj egyenlőség idejének fontos szerepe volt a húsvét, évente váltakozó, és évente számítandó dátumában. A zsinat úgy határozott, hogy az egyház tagjai a húsvétot ugyanazon a vasárnapon ünnepeljék, éspedig legyen a keresztény húsvét időpontja „a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap.”
A niceai zsinat az akkori március 21-et csak tudomásul vette, de nem rögzítette. Így a tavaszi nap-éj egyenlőség szépen lassan, de biztosan egyre korábbra csúszott. 453-ban további 1 nappal március 20-ra, 581-ben 2 nappal március 19-re, 709-ben 3 nappal március 18-ra, 837-ben 4 nappal március 17-re, 965-ben 5 nappal március 16-ra változott a valóságos tavaszi nap-éj egyenlőség, holott a naptár változatlanul március 21-et mutatott. Ezt a közemberek még nem vehették észre. A precízebb csillagászok mérései talán kimutatták, de nem tudták, mit tegyenek. Pedig ekkor még lett volna értelme egy pontosabb naptár bevezetésének és a probléma végleges megoldásának. Csak voltak ennél nagyobb gondok! A Földközi-tenger déli partvidékén már nem keresztények éltek. Ott már Mohamed 622-es „futásától” számolták az éveket és a Hold járásán alapuló holdhónapokra osztották azt. Európában a nagy népvándorlás már lecsillapodott, de a vikingek, a szaracénok és a magyarok még aktívan kalandoztak.
Naptárreform nem volt 1054-ig sem. Akkor egy nagy egyházszakadás következett be. A Kelet-Római Birodalom Konstantinápoly környéki keresztényei és a Nyugat-Római Birodalom Róma környéki maradványai szakítottak egymással, kiközösítették egymást, külön utakra tértek. Így a naptár korrekcióját biztosan nem fogadták volna el sem a keleti (bizánci) ortodoxok, sem a nyugati (latin) római keresztények.
Az évek és évszázadok tovább teltek. 1093-ban további 6 nappal március 15-re, 1221-re további 7 nappal március 14-re, 1349-re további 8 nappal március 13-ra, 1477-re további 9 nappal március 12-re csúszott előre a valóságos tavaszi nap-éj egyenlőség, holott a naptár változatlanul március 21-et mutatott. Ezt már a természetben élő mezőgazdák is kezdték észrevenni, hogy korábban hajt a szőlő, korábban virágzanak a fák, korábban lehet aratni és szüretelni.
Akkorra már sok csillagász ellenőrizte, figyelte, mérte a napjárást. A tudósok felismerték a bajt és jelezték ezt. Legfőképpen az egyházi vezetőknek, hiszen ez a tavaszi nap-éj egyenlőség helyes időpontját érintette.
Robert Grosseteste (kb. 1175-1253) az asztronómiával foglalkozó angol püspök elsőként és utána Johannes de Sacrobosco (kb. 1195-1256) skolasztikus szerzetes és csillagász 1235-ben megjelent De anni ratione munkájában már jelezte, hogy a probléma megoldásra szorul, szükséges egy naptárreform.
Peter d’Ailly (1350-1420) francia bíboros javasolta XXII. János pápának (uralkodott 1316-1334) a naptár javítását.
Az 1300-as évek közepén párizsi matematikusok már készítettek reformtervezetet VI. Kelemen pápa (uralkodott 1342-1352) megbízásából, de a benyújtott anyagot a bírálók elvetették.
A naptár kérdését 1415-ben a konstanzi zsinat is tárgyalta, de nem találta megoldásra érettnek.
A német Nicolaus Cusanus (1401-1464) bíboros részt vett a bázeli zsinaton (1431-1438) és 1437-ben írásban terjesztett be javaslatot a naptár reformja iránt.
Johannes Regiomontanust, azaz Királyhegyi Jánost (1436-1476), a pozsonyi egyetem világhírű matematikusát, Mátyás király csillagászát 1475-ben IV. Sixtus pápa (uralkodott 1471-1484) kérte fel az új naptár megszerkesztésére, aki a pápai kérésre Rómába utazott. Sajnos egy évvel később meghalt, valószínűleg megmérgezték.
Az V. lateráni zsinat 1514-ben ismét tervbe vette a naptárreformot, sőt külön bizottság is alakult. X. Leó pápa (uralkodott 1513-1521) meghívta Rómába Kopernikuszt (latinul: Nicolaus Copernicus) (1473-1543), aki azonban a meghívást elhárította, mert a naptárreformot elsietettnek vélte. Kopernikusz alighanem már nagyon jól tudta, hogy a világunk napközéppontú. Valószínűleg nem akart a régi földközéppontú világgal bajlódni, és így csak kifogást keresett.
A naptárreform 1517-ig nem történt meg. Akkor újabb egyházszakadásra került sor. Éspedig a nyugati kereszténység szakadt ketté. A hirtelen népszerűvé és önállóvá vált protestáns hitújítók egyik gondolata a központtal, vagyis Rómával és a pápával való szakítás volt. Ez megint lehetetlenné tette, vagy legalábbis nagyon megnehezítette egy pontosabb naptár egyetemes elfogadását. Az már csak hab volt a tortán, hogy VIII. Henrik (1491-1547) angol király 1531-ben ugyancsak szakított Rómával.
A Róma központú latin kereszténység magához térve, Itália északi részén lévő Tridentbe (ma Trento) hívott össze zsinatot. Egyetemes zsinatnak nevezték, pedig azon már sem az ortodoxok, sem a protestánsok, sem az anglikánok nem vettek részt. Azért sok püspökség képviselői jöttek össze. Sokat és hosszan tanácskoztak, 1545-től 1563-ig. Mivel a tavaszi nap-éj egyenlőség akkorra már 10 nappal, március 11-re csúszott előre a valóságos tavaszi nap-éj egyenlőséghez képest – a naptár reformja nem volt tovább halasztható. 1563-ban a tridenti zsinat határozatba adta, hogy tessék a naptárt helyesbíteni! Úgy, hogy „a Föld körül keringő Nap” a kalendáriumnak megfelelően járja égi útját. Azaz március 21-én legyen a kelő Nap a keletpontban, akkor legyen nap-éj egyenlőség. Mert az meg a húsvét napját („a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő telihold utáni vasárnap”) határozza meg.
XIII. Gergely (élt 1502-1585-ig, 1572-1585-ig volt katolikus egyházfő) végezte, végeztette el az új naptár kidolgozását 1576-tól. Persze több tudós, matematikus, kronológus, csillagász, történész, jogász segítségével. Felállított egy nemzetközi bizottságot. Ezt először Giglio sorai püspök, később Sirleto kardinális vezette. Tagjai voltak: Nehemet Alla. Petrus Ciaconus, Christophorus Clavius, Ignatius Dantes, Vincentius Laureus, Aloysius Lilius, Teofilus Martius, Seraphinus Olivarius.
Az új rendszert Aloysius Lilius(kb. 1510-1576) olasz orvos, csillagász dolgozta ki 1577-ben. A bizottság felülvizsgálta, jóváhagyta, majd a tervezetet a pápa megküldte valamennyi európai uralkodónak és egyháznak véleményezés végett. A beérkezett javaslatok alapján Christophorus Clavius (1538-1612) német származású jezsuita matematikus, csillagász öntötte végleges formába.
És akkor számoljunk! I. e. 46. (Julius Caesar) és i. sz. 325. (Nicea) között 371 év telt el. Osztva 128-cal 2,898 napot kapunk, kerekítve 3 napot. Azután 325 és 1582 között eltelt 1257 év. Osztva 128-cal 9,82 napot kapunk, kerekítve 10 napot.
Tehát 10 napot kell korrigálni! XIII. Gergely pápa 1582. február 24-én egy bullát adott ki „Inter gravissimas” kezdőszavakkal, melyben rendelkezett a ma is használatos, gregorián névvel illetett naptár bevezetéséről.
„Így eltávolítjuk és eltöröljük a régi kalendáriumot, és azt kívánjuk, hogy az Egyház összes pátriárkája, prímása, érseke, püspöke, apátja és más vezetője a napi liturgiához és az ünnepek megtartásához a martírológiához igazított új naptárt léptesse hatályba templomában, monostorában, konventjében, parancsnokságában, seregében vagy egyházmegyéjében, és minden más paphoz, klerikushoz, mindkét nemből származó világihoz, egyházihoz és az összes keresztény katonához hasonlóan ezt az egy kalendáriumot használja, mely tíz nap eltávolítása után, 1582 októberében lép életbe.”
Gergely pápa bullája egyrészt a már március 10-re előre csúszott tavaszi nap-éjegyenlőséget visszahelyeztette március 21-re. Kihangsúlyozza, hogy új naptára kijavítja ezt a problémát: „Hogy a tavaszi napéjegyenlőség napja visszaállíttassék az Április Calendae-ja előtti XII. napra, elrendeltetik…”. Kis magyarázat: április calendaeja = április első napja. Az előtte való 12-dik nap = március 21.
Másrészt elrendelte, hogy 10 napot ki kell venni a naptárból, éspedig úgy, hogy 1582. október 4-e csütörtök után ne október 5-e, hanem rögtön október 15-e péntek következzen, azaz innentől a kalendáriumok 10 nappal térjenek el a régiektől. Miért éppen október havát ítélték csonkításra? Mert ebben a hónapban fordul elő a legkevesebb egyházi ünnepnap. A pápa eredeti terve az volt, hogy a hónap első tíz napját törli, ám rendeletében mégis a kevésbé észszerűnek látszó megoldást választotta. A ferencesek, azaz Szent Ferenc rendje ugyanis kérvényt írt neki, és így érveltek: „Méltóztassál tíz napot elhagyni október hónapjából, esedezünk azonban, ne nyúlj a hónap negyedikéhez, mert ez a nap a mi szent Ferencünknek szenteltetett.” Így Assisi Szent Ferenc névnapja 1582. október 4-én nem maradt el.
A harmadik intézkedéssel csökkentette a szökőévek számát úgy, hogy minden negyedik év szökőév legyen ugyan, de a kerek százas évszámoknál csak a 400-al oszthatók maradjanak szökőévek. Azaz az 1600-as év (366 napos, 29 napos februárral) szökőév legyen, az 1700-as nem, az 1800-as nem, az 1900-as nem, de a 2000-es igen. A 2100-as nem, a 2200-as nem, a 2300-as nem, a 2400-es igen, és így tovább. A Gergely-naptár (vagy Gregorián-naptár) szerinti átlagos év hossza 365,2425 nap, míg a tropikus év értéke 365,242198 nap. Az eltérés 26 másodperc évente. Ez már nagyon pontos, csak 3320 évente tér el 1 nappal a valódi évtől.
1582 előtt minden ország ugyanúgy számozta az éveket, használta a 4 évenkénti szökőéves julianus-naptárt, annak minden napja azonos hónapnevet és megszokott napszámozást jelentett. XIII. Gergely római pápa naptárváltoztató rendeletét 1582 után sem a protestánsok, sem az ortodoxok nem fogadták el. Elsősorban azért, mert a pápa intézkedését magukra nem tartották kötelezőnek. („Nekünk a pápa nem parancsol!”) Azonnal elfogadták persze a Vatikánban, a Pápai Államban, egész Itáliában. Még 1582-ben rögvest az új kalendáriumot használták a római katolikus országokban: Spanyolországban (és összes gyarmatán, tehát Dél-Amerikában és Közép-Amerikában), Portugáliában (és afrikai gyarmatain és Brazíliában), Franciaországban, Lengyelországban. 1583-ban Németalföldön és Luxemburgban, 1583-ban a katolikus német püspökségek és fejedelemségek területein, valamint Svájc katolikus kantonjaiban. 1584-ben Ausztriában és Csehországban, 1588-ban Magyarországon (január 17-e után január 28-at írtak), 1590-ben Erdélyben (december 14-e után december 25-öt írtak) kezdték használni az új naptárt. A nagy létszámú protestáns kedvéért az akkori kalendáriumokat még sokáig kétféle naptárral nyomtatták: új- és ó-kalendáriummal.
Az 1600-as év nem jelentett gondot, mert annak a régi naptár szerint is, és az új naptár szerint is 366 napos szökőévnek kellett lennie. Amely ország át akart a térni az új időszámításra annak továbbra is 10 napot kellett kihagyni. Poroszország így tett, 1610-ben tért át az új naptárra.
Amikor 1700 eleje lett, akkor a Gergely-naptár szerint februárban nem volt szökőnap, a hónap csak 28 napos lehetett, mert az év nem volt szökőév. A régi naptárt használók viszont ezt az évet szökőévnek tekintették. Innentől már 11 napos lett az eltérés. Így 1700 februárjának szökőnapja előtt gyorsan, vagyis 1700. február 18-án az új naptárt vezette be Németország (mármint a protestáns német tartományok sora). Dánia és Norvégia, Anglia és az Észak-Amerikában lévő angol gyarmatok 1752-ben, Svédország és Finnország 1753-ban tértek át.
Ez megismétlődött 1800-ban (szökőév – nem szökőév), ekkortól 12 nap differencia keletkezett. Svájcban (protestáns kantonjaiban) 1812-ben, Svédországban 1844-ban, a modernizálódó Japánban pedig 1873-ban váltottak át a Gergely-naptárra.
Majd jött 1900 (szökőév, vagy nem szökőév), és onnantól a két naptár eltérése 13 napra nőtt. Ekkoriban a keleti keresztények, azaz az ortodoxok még mindig a régi julianus-naptár alapján számolták az éveket. Idővel ott is áttértek, de csak a hivatalos állami intézményekben, a gazdasági életben és a világi életben. 1912-ben Albánia, 1916-ban Bulgária, 1918-ban Oroszország, 1919-ben Szerbia és Románia, 1924-ben Görögország és Ciprus, 1927-ben Grúzia kormányai és törvényhozásai módosították naptárukat 13 nappal. Csatlakoztak nem keresztény államok is, például 1911-ben Kína, 1926-ban Törökország és 1928-ban Egyiptom.
2000-ben ez nem változott, mert az mindkét kalendáriumban szökőév volt. Ha így marad minden, akkor 2100-ban 14 napra, 2200-ban 15 napra, 2300-ban 16 napra, 2500-ban 17 napra, 2600-ban 18 napra, 2700-ban 19 napra, 2900-ban 20 napra, 3000-ben 21 napra, 3100-ban 22 napra növekszik az eltérés.
Viszont több görögkeleti vallású, azaz ortodox többségű keleti országban a hagyományokhoz ragaszkodó egyházak manapság is a régi naptárt használják, ezek közé tartozik Belorusszia, Grúzia, Moldova, Oroszország, Szerbia, és Ukrajna (utóbbi 2023-ig).
Ott így történik a karácsonyi ünnepkör: a polgári naptár szerint náluk januárban véget ér a keresztények adventi időszaka. Január 6-án Ádám és Éva napja, annak estéjén pedig Szenteste van. Január 7-e Karácsony napja. Január 13-án van az év utolsó napja és Szilveszter. Január 14-én az újév első napja. Január 19-én Vízkereszt. Véget ért a karácsonyi időszak. Mármint egyházilag, az ortodox egyház szerint.
Köszönöm szépen Csörgits Gábor és Kaposvári Zoltán értékes kiegészítéseit!
