A Pásztor Emília régész-csillagász által rendezett kiállítás témája az archeoasztronómia, azaz a csillagászati régészet volt. Már a terembe történő belépéskor megkaptuk az első impulzust: a bejárat a legismertebb, és laikusok körében is közkedvelt archeoasztronómia emléket, az dél-angliai Stonehenge kőoszlopait stilizálta. Utána egy egyenes, kövekkel szegélyezett, homokos úton haladhattunk egy másik emlékhez, a svéd Rösaring Naphoz vezető, vallási célzatú sétányának nyomán. Az üveges tárlókban ezen kívül láthatók voltak régészeti feltárások során előkerült, csillagászati motívumokat is rejtő tárgyak és eszközök, a kiállítási terem falán pedig színes fotókon mutatták a többi híres megalitot, asztronómiai célokat is szolgáló templomot, és egyéb emléket, valamint bőséges magyarázatokat kaptunk a szakterület legfontosabb ismérveiről is.
Az előadásra érdeklődőkkel félig megtelt teremben Bartha Lajos hozta a Kiskun Csoport rendezvényein szerencsére már többször megtapasztalt formáját és profizmusát. A biztos tárgyi tudás, a sok évtizedes előadó tapasztalat, és az a klasszikus íz, ami előadásait jellemzi, ma már sajnos kiveszőben van. Itt viszont ezúttal is mind-mind jellemzője volt az idén már hatvanadik éve észlelő, és 55 éve MCSE keretekben tevékenykedő Bartha előadásának. Mindehhez ezúttal is hozzájárult az ezen sorok íróját mindig lenyűgöző, egyedi humorral átitatott, anekdotaszerű közbetétek beépítése. A téma ezúttal a „Középkori magyar csillagmegfigyelések” voltak. Halhattunk az egykor rémületet okozó üstökösökről, a csodás égi jelnek tekintett, nappal is látható objektumokról (Vénusz), nóvákról és szupernóvákról, valamint a csillagászati kronológia alapját jelentő nap- és holdfogyatkozásokról — mindezeket az eredeti magyar feljegyzésekre alapozva, megmutatva azt, hogy a magyarság sokszor viharos történelme ellenére során mindig voltak olyanok, akik egyszerű emberként, vagy művelt hivatalnokként, tisztviselőként deákként vagy papként az égre tekintettek.
A hazafelé tartó autóút előtt a kellemes délutáni programunkat stílszerűen egy gyönyörű Hold – Szaturnusz – Elnath (? Tauri) együttállás észlelésével zártuk. A kiállításról a Meteor 2003/1. számban Bartha Lajos tollából is olvashattunk egy írást.
A Betelgeuse 2003. január-márciusi számában megjelent cikk másodközlése
