Mit mond a róka? Régészkedés a Stellarium segítségével

1984

Nemrégiben olvastam egy 2017-ben megjelent cikket, amelyben a szerzők közreadnak egy elméletet arról, mi lehetett az ősi építmények jelentése és célja. Elméletük alátámasztására az ingyenes Stellarium programot használták, illetve az interneten elérhető képeket.
A Törökország déli részén található Göbekle Tepe közelében talált, körökbe rendezve felállított kőoszlopokról van szó, amelyeken érdekes faragások láthatók. Feltételezések szerint ezek az oszlopok a világ eddig ismert legrégebbi „templomának” maradványai lehetnek, amelyek a radiokarbon vizsgálatok szerint valamikor i.e. 10000 körülről származnak (viszonyításképpen: a híres Stonehenge „csak” i.e. 2500 környékén épült). Az építmény lényegében egy ovális kőfal, ebbe ágyazva található 11 kőoszlop (korábban talán volt ott egy tizenkettedik is), illetve a közepén még kettő egymással szemben, ezek tömege egyenként 15 tonna körüli. Több, egymás melletti építményt is feltártak a területen, melyeket nagybetűkkel jelöltek a megtalálás sorrendjében. A cikk a legkorábban épült, D-vel jelzettben található oszlopokba faragott képek és szimbólumok lehetséges csillagászati jelentését adja közre, közel húsz oldalas terjedelemben. Ennek összefoglalása olvasható a továbbiakban.

A „D” jelű építmény, középen a régészek által kitámasztott kőoszlopokkal. Körülöttük és a jobb alsó sarokban látszik a már letisztított sima kőpadló, mindez i.e. 10000 környékéről.

A szerzők feltevése, hogy az építmény egy kataklizmának állít emléket; az oszlopokon található faragások egy része csillagképeket, más részük csillagászati eseményeket, a kataklizma bekövetkeztének „dátumát” jelölik. A feltevés ellenőrzéséhez a szerzők a Stellarium programot használták.
Mielőtt rátérnénk Göbekli Tepe építményeire faragott szimbólumok értelmezésére, tisztázzunk néhány, a megértést segítő fontos dolgot.

Koherens (összefüggő) katasztrófák elmélete
Clube és Napier az 1980-as évek elején közzé tett elmélete szerint a nagy üstökösök esetenként behatolhatnak a belső Naprendszerbe, ahol a Nap melege által bennük létrehozott gázkibocsátás és a gravitációs árapály-erők hatására feldarabolódnak, majd pályára állnak a Nap körül, viszonylag rövid keringési idővel. Ezen üstököstöredékek az évek hosszú során fokozatosan szétszóródnak, és egy nagyon széles, rendkívül egyenetlen sűrűségű gyűrűt hoznak létre a Nap körül. Ezt néha metszi a Föld pályája, ilyenkor a bolygónkat eltaláló darabok meteorzáporokként jelennek meg. Ritkább esetekben olyan nagy tömegű törmelékdarab ütközik a Földdel, ami katasztrofális következményekkel járhat. Több tízezer évig is eltarthat, amíg az eredeti üstökös nagyobb darabjai aprózódással, vagy a bolygókkal való ütközések során elfogynak, akár ennyi idő is szükséges lehet ahhoz, hogy a Földet érő, pusztító üstököstöredékekkel való ütközések gyakorisága visszacsökkenjen arra a szintre, ami a törmelékgyűrű kialakulása előtt volt jellemző. Ez a koherens (összefüggő) katasztrófák elmélete.

A megfigyelések arra utalnak, hogy jelenleg is egy koherens katasztrófa-időszakban vagyunk. Ennek kiváltója-létrehozója egy eredetileg körülbelül 100 km átmérőjű üstökös lehetett, ami mintegy 20-30 ezer évvel ezelőtt lépett be a belső Naprendszerbe. Egyik darabjából lett az Encke-üstökös, ami a többi törmelékkel együtt most rövid (kicsit több, mint három éves) periódussal, excentrikus pályán kering a Nap körül. A kialakult törmelékgyűrűnek köszönhetően érkeznek a Földre egyes meteorrajok, többek között a Déli és az Északi Tauridák októbertől novemberig, illetve ezek nappali, átellenes megfelelőik, a Béta Tauridák és a Zéta Perseidák júniusban és júliusban. A pályák perihéliumának precessziója miatt a törmelékgyűrű sűrűbb részei a perihélium minden teljes ciklusában négyszer, azaz nagyjából 6000 évente metszik a Föld keringési pályáját.
Feltevések szerint a Tauridák meteorraj tehető felelőssé az úgynevezett “Pleisztocén-holocén becsapódási esemény“-ért. Az égi objektum becsapódását követően több állatfaj is végleg eltűnt. Ezt az időszakot a szakirodalomban „Younger Dryasnak” hívják (rövidítve: YD). Az elnevezés eredete, hogy az éghajlatváltozások határait jól jelzik az adott korhoz tartozó földrétegekben eltűnő, illetve később megjelenő virág, a Dryas octopetala maradványai. Összesen négy Dryas időszakot különböztetnek meg ily módon, a legutóbbi a Younger Dryas.

A Pleisztocén–holocén becsapódási esemény és az azt követő YD kihalási esemény
West és Tankersley feltevése szerint i.e. 10900 – i.e. 10800 körül, egy megközelítően 1,5 km átmérőjű üstökös robbant fel az Észak-amerikai Nagy-tavaktól kissé északkeletre. Már a beérkezéskor legalább két nagyobb részre szakadhatott, ezek a sztratoszférában, több robbanás kíséretében darabokra hullottak. Ezek a darabok szétszóródtak és az USA keleti partján (New Jerseytől Floridáig) és kráterek sokaságát (Carolina bays) hozták létre. Már a jégtakaró fölötti robbanásnak közvetlen pusztító hatásai voltak (a régészek fekete, szenes réteget találtak, ez az elégő fenyőerdők maradványa lehet), amiket katasztrofális események sorozata követett. A sztratoszférába aeroszolrészecskék jutottak és egyfajta „nukleáris tél” jelleggel, emiatt következhetett be pár év alatt, közel 10 fokos hőmérséklet-csökkenés egy majdnem ezer évig tartó időszakban. Ezek okozhatták a körülbelül 1300 évig tartó YD kihalási eseményt, mely során – a régészeti leletek alapján – Európából örökre eltűnt az európai bölény, a gyapjas orrszarvú, a gyapjas mamut, a barlangi oroszlán és az óriásszarvas.
Mire az éghajlat „visszaállt”, az említetteken kívül számos más nagyvad is kihalt, ami jelentősen rontotta az addig főként vadászatból élő embercsoportok életfeltételeit, túlélési esélyeit. Elképzelhető, hogy ezek miatt álltak át lassanként a mezőgazdasági termelésre (paleolitikum-mezolitikum átmenet).

Göbekli Tepe építményei és régészeti vonatkozásaik
2003-ban Klaus Schmidt fedezte fel a Göbekli Tepe domb mellett az ősi építményeket, bennük az oszlopokkal és azokon az állatfigurákkal. A figurákat a kő sík felületét levésve-eltávolítva, az érintetlen részekkel alakították ki, de akadnak kisebb faragványok, miniatűr szobrok is.
A „D” építményen levő agyagvakolat – az anyagán végzett radiokarbonos kormeghatározás szerint – i.e. 9530±220 évben készült. Ez pedig felveti annak a kérdését, hogy az építménynek lehet-e köze a nagyjából 1000 évvel korábbi becsapódási eseményhez, illetve az azt követő YD időszakhoz.
Erre a kérdésre a 43-as számú oszlop (Keselyű-kő) ábráinak értelmezése adhat választ. Az oszlop legalján egy madár (talán kacsa, liba, vagy hattyú) fejét és nyakát láthatjuk, fölötte egy skorpiót. Efölött egy másik madár alakja látható, kinyújtott szárnyakkal. A lefelé görbülő csőr egy repülő keselyű vagy sas benyomását kelti. A bal szárnyát közel függőlegesen emeli, a jobb szárnyát pedig vízszintesen tartja. A repülő keselyűtől vagy sastól jobbra egy másik madár alakja látható, ami inkább daruhoz vagy flamingóhoz hasonlít. A madár jobb oldalán alul egy lefelé tekergőző kígyó vagy nagyfejű hal található. A daru/flamingó és a kígyó/hal alatt egy meglehetősen zömök, madárszerű alakot láthatunk. A skorpió és a hosszú nyakú madár bal oldalán a falból kikandikáló kutya (vagy farkas) feje és mellső lába látszik. Végül az oszlop alján egy kis, fejetlen ember (egyértelműen egy férfi) látható, míg a lefelé tekergőző kígyó/hal jobb oldalán, a kő szélén egy „H”-szerű és egy „I”-szerű szimbólum látható. (Ezeket akár álló és fekvő súlyzónak is nézhetnénk, de nem valószínű, hogy az akkori emberek használtak ilyen eszközöket).
Mindezen figurák fölött két sornyi, egymásba ágyazott „V”-alak, ezek fölött pedig legfelül, az oszlop felső, szélesebb részén egy sorban három „kézitáska” (amit szintén nem ismerhettek még az alkotók) található, mindegyik jobb felső részénél egy-egy kis állatfigurával. A bal szélső „kézitáska” mellett egy lehajoló madárfigura van, ami hasonlít az alsó, nagyobb méretűhöz. A középső „kézitáska” mellett egy ugró négylábú állat (gazella, kecske vagy kőszáli kecske) van, teste fölött hátrahajló nagy szarvakkal. A jobb szélső „kézitáska” mellett egy lefelé mászó négylábú van, ami egy béka is lehet. Talán a legfontosabb, hogy az oszlop felső, szélesebb részének közepébe egy kört faragtak, ami közvetlenül a keselyű jobb oldali, vízszintes szárnyának jobb széle fölött helyezkedik el, az egymásba ágyazott „V”-alakok alatt. Ez a kör valamivel kisebb, mint a fő állatfigurák.

A „D” építmény 43-as számú oszlopa, az úgynevezett Keselyű-kő

A következő figyelemre méltó kő a középen levő két, kalapácsszerű oszlopok egyike, a 18-as, ami több mint 5 méter magas. Csak az oszlop és az alap van díszítve, a „kalapácsfej” üres. Számos antropomorf (emberszerű) jellemzője van: elöl majdnem összekulcsolt kezei vannak, alatta pedig nagy, csattal ellátott öve.

A 18-as oszlop, keskenyebb oldalán az ujjakkal és alattuk az övcsattal, melyről egy rókaprém lóg le. A talapzatán körben madarak sora látható.

Magyarázatok a Stellarium segítségével

A cikk szerzői feltették, hogy a 43-as kőoszlopon ábrázolt skorpió a Skorpió csillagképet jelenti (több, régi ábrázolásnál is ez a helyzet, például a szintén híres, Lascaux közeli barlangban talált, nagyjából az i.e. 15000-ből származó ábrázolások esetében is).
A Stellarium égképe a Skorpió körül, ebből az időszakból:

Égkép a Stellarium programban, Sanliurfa, i.e. 10950. 09. 11.

A 46-as oszlopon látható állatfigurák és feltételezhető jelentésük:
Keselyű/sas figura
A 43-as oszlopon lévő keselyű/sas feltehetőleg megfelel a Nyilas csillagképben levő Teáskanna aszterizmusnak. A sas/keselyű feje és szárnyai közötti szög különösen jól illeszkedik a Teáskanna „fogantyújához”, „fedeléhez” és „csőréhez”.
Lefelé tekergőző hal/kígyó
A lefelé tekergőző kígyóval vagy hallal ábrázolt lehajoló madár a „13. állatövi jegyként”, vagyis a mai Kígyótartóként (Ophiuchus) azonosítható. A relatív helyzete ugyan nem tökéletesen pontos, de ez azzal is magyarázható, hogy úgy nem férne fel erre az oszlopra. Ezek az állatfigurák meglehetősen jól illeszkednek a hozzájuk tartozó csillagokhoz, és egymáshoz képest mindegyikük elég pontosan a megfelelő helyen van. Nem teljesen világos, hogyan értelmezhető a skorpiótól jobbra levő madár. Jelentheti a mai Skorpió csillagkép lábait, vagy egy másik, jelenleg nem különállónak jelölt csillagképet is.
Liba/kacsa
A liba/kacsa szimbólum az oszlop alján megfelel a Mérleg csillagképnek, mert annak csillagaiba belelátható egy úszó vagy lebegő madár, egyenes nyakkal és felfelé fordított farokkal, sokkal inkább, mint a csillagkép jelenlegi szimbóluma, a kétkarú mérleg. A hosszú nyakú madár alakja a megfelelő csillagok helyzetét tekintve nem illeszkedik teljesen pontosan a Mérleg csillagképhez. Elképzelhető, hogy a faragás készítői nem akartak pontos csillagtérképet készíteni, hanem céljuk inkább az égi rend, illetve a csillagképek hozzávetőleges elhelyezkedésének ábrázolása volt.
Farkas/Kutya
A skorpió bal oldalán lévő alak a korábbiak alapján a Lupus (Farkas) lehet. A figurából látszó rész jól ábrázolja a kutyát/farkast, bár jelenleg csak a feje és a mellső lábai láthatók (a többi része a – vélhetőleg később készült – falban lehet).

A felső rész középpontjában lévő kör Napként értelmezhető, ennek helyzete kódolja az oszlop által megjelenített dátumot, azaz az oszlop egy „dátumbélyeg”. A Stellariumban helyszínül a Göbekli Tepéhez legközelebbi (kb. 13 km) levő Sanliurfa települést választva megnézhetjük, hogy mikor van a Nap a Nyilas csillagképbeli Teáskanna csőre fölött, éppen úgy, ahogy az oszlopon a kör a keselyű jobb szárnya fölött. Megállapítható, hogy ez a feltételezett dátumbélyeg valószínűleg a következő négy jeles dátum valamelyikét jelöli, körülbelül ±250 éves pontossággal:
i.sz. 2000 – téli napforduló
i.e. 4350 – őszi napéjegyenlőség
i.e. 10950 – nyári napforduló
i.e. 18000 – tavaszi napéjegyenlőség
(A fenti két égkép az i.e. 10950 nyár napfordulója előtt és után 250 évvel lévő időpontot mutatja, az összehasonlítás kedvéért.)
Ezek alapján az oszlop által jelölt dátum lehet az i.e. 10950 év, ez jól egyezik mind a vakolat radiokarbonos vizsgálatból kapott korával, mind a YD esemény feltételezett időszakával.

Égkép a Stellarium programban, Sanliurfa, i.e. 10700. 09. 09.
Égkép a Stellarium programban, Sanliurfa, i.e. 11200. 09. 12.

A “kézitáskák”
Az adott helyre és évre (i.e. 10950) a Stellarium égképe szerint, napnyugtakor ezekben a csillagjegyben van a Nap:
Téli napforduló – Halak
Tavaszi napéjegyenlőség – Ikrek
Nyári napforduló – Szűz
Őszi napéjegyenlőség – Nyilas

Ezek segítségével értelmezni lehet az oszlop felső részén levő három „kézitáskát” a mellettük levő állatokkal a napfordulók és napéjegyenlőségek jeleiként:
Lehajló madár = Halak – Téli napforduló
Ágaskodó kecske = Ikrek – Tavaszi napéjegyenlőség
Lefelé mászó béka = Szűz – Nyári napforduló

A „táska” füle valószínűleg az égbolton áthaladó Nap pályája lehet, az adott évszak jeles napján. Ezek az oszlopon balról jobbra a helyes sorrendben vannak (tél-tavasz-nyár).
Mint látható, a „dátumozást” a naplementéhez igazították, feltehetőleg azért, mert – a napkeltével ellentétben – azt mindenki, minden nap láthatta.

Téli napforduló i.e. 10950, a Nap a Halakban
Tavaszi nap-éjegyenlőség i.e. 10950, a Nap az Ikrekben
Nyári napforduló i.e. 10950, a Nap a Szűzben
Őszi napéjegyenlőség i.e. 10950, a Nap a Nyilasban/Teáskannában

„H” és ”I” alakú, illetve a „V”-alakú jelek
A súlyzóra is emlékeztető „H” és „I”-szimbólumok feltehetőleg a Vega és/vagy a Deneb helyzetét mutatják, mivel mindkét csillag valamivel jobbra (északra) látható az égen, ill. a „lefelé kúszó kígyótól” (Kígyó) i.e. 10950 körül. Ezek a fényes csillagok a korábbi évezredekben egymást követő sarkcsillagok voltak (a Vega körülbelül i.e. 12000-ben, a Deneb pedig körülbelül i.e. 16000-ben, a Stellariummal ez is megmutatható). Lehetséges, hogy az építmény létrehozói még mindig viszonyítási, „északi” irányként használták, legalább az egyiküket. A „D” építmény általános tájolása a valódi északtól 5-10 fokkal tér el nyugatra. Ez jól egybeesik a Vega irányával i.e. 10950-ben, amely a nyári napfordulón, naplementekor körülbelül 8 fokkal volt nyugatra a valódi északi iránytól.
A Vega 42, a Deneb 67 fok horizont feletti magasságban lehetett akkoriban, így mindkettő látható volt a „D” építményből (a domb déli oldalán épült, annak enyhén lejtős részén, a dombtető közelében). A „V”-alakú jelek jelentésére egyelőre nincs hasonlóan alátámasztható feltevés.

18-as, központi oszlop
Ez emberszerű lény jobb hóna alatt rókával. Nem azonosítható égi alakzatokkal. Mivel ez az egyik központi kő, valószínűleg fontos jelentése volt, de erre csak a következő találgatások vannak.

  • A néphagyományban, mitológiákban a róka a „sunyi ravaszdi”, a rókafarkat pedig időnként az üstökösök ábrázolására használták.
  • A bal alsó képen látható öv csatja elöl egymásba ágyazott „U” alakokból áll. Ez lehet esetleg az a lökéshullám-ív, amelyet egy hatalmas meteorit kelt, amikor behatol a Föld légkörébe.
  • Az övön oldalt a ”( H )„-szimbólumok jelölhetnek egy bizonyos fényes csillagot, vagy az akkori sarkcsillagot. Az öv jelképezheti azt, hogy ez a „lény” nem erről a földről származik, hanem az eget lakja és ő a róka (üstökösök) gazdája, vagy „főnöke”.
  • Az alak hátánál az övön látható szimbólum egy felfelé fordított félhold feletti körből áll. Ez tekinthető egy fogyatkozás-szimbólumnak, amely a felette lévő (fényes csillagot jelentő) „ H ” szimbólumhoz hasonlóan egyaránt „lyukas”. Lehet, hogy azért, mert valami eltakarta őket. Jelképezheti a „Sötétség Hozóját”, az üstökösök velejáróját, a jelentős ütközés során keletkező, a napot eltakaró por- vagy hamufelhőt.

Történeti-társadalmi vonatkozások
A dátumbélyeg megléte feltételezi, hogy az építők követték a csillagok mozgását, helyzetük változását, nagyon valószínű, hogy pontos megfigyeléseik voltak az ég forgási középpontjának elmozdulásáról, legalább i.e. 10950 óta.
Az építőknek a kőmegmunkálás és a csillagászat terén szerzett ismereteire más (korábbi), eddig még fel nem tárt bizonyítékai-emlékei is lehetnek, hiszen ilyen szintű tudás kifejlesztéséhez hosszabb időre lehetett szükség. Erre a mesterségbeli tudásra valószínűleg nem az építéskor tettek szert (megdöbbentő belegondolni, hogy közel 12 ezer évvel ezelőtt, szó szerint kőkorszaki eszközökkel már ilyen minőségű kőfaragásra voltak képesek!!!) Ahhoz, hogy ezeket a hatalmas köveket megmunkálják (és „beleírják” azt a fontos dátumot), majd belőlük létrehozzák a „D” építményt és társait, jelentős fokú szervezettség és nagyon fontos ok kellett. Ez feltehetően az ég mozgásában bekövetkező hosszútávú változások követése és számon tartása lehetett (különös tekintettel az üstökösökre és a hozzájuk kapcsolódó meteorrajokra), emiatt építhették dombtetőre. A csillagászati vonatkozás mellett szól, hogy az építmények és azok alkotóelemeinek általános tájolása a korábbi évezredek sarkcsillagjainak irányán alapul, ami az i.e. 12000-ig visszamenő, vagy talán még ennél is régebbi megfigyelésekre utal.
Göbekli Tepe építményeinek létrehozói számára fontos volt, hogy jól látható és időtálló módon (kőbe vésve) rögzítsék ezeket. Talán az őket követő nemzedékekkel akarták közölni a világ rendjéről szerzett tudást és hogy ezen múlhat a további boldogulásuk és akár túlélésük is.

A 43-as oszlop a „D” építmény kőfalába van ágyazva. A fal építési ideje, radiokarbon kormeghatározás alapján, 200 éves pontossággal i.e. 9530-nak adódott. Viszont a benne levő oszlopon rögzített dátum, 250 éves pontossággal, 1000 évvel korábbi, az i.e. 10950 évnek felel meg. Nagyon valószínű tehát, hogy ezt az oszlopot e két évszám között készítették, még a kőfal előtt.
A 43-as oszlopra szimbólumai (dátumbélyegző, „kézitáska-naplemente” jelek, a melléjük tett állatövi jegyek jeleit, ezek helyes sorrendje és a „H”-szimbólum) tekinthetők az i.e. 10950 és i.e. 9530 között végzett csillagászati megfigyelések egyfajta „írásos” lejegyzésének. Feltételezhető, hogy a Göbekli Tepe építményeit létrehozó emberek (vagyis azok, akik a 43-as oszlopot kifaragták, esetleg felmenőik) szemtanúi-átélői lehettek a YD hidegét és ínségét elhozó becsapódási eseménynek és ezt örökítették meg a köveken, így az oszlop és faragásai tekinthetők ezen esemény emlékművének is.
Tekintettel arra, hogy ennek az „írásnak” a kialakulása sok időbe telhetett és jelentős, csoporton belüli kommunikációt igényelt, az efféle „írás” hasonló formája valószínűleg már évszázadokkal, de akár évezredekkel i.e. 10950 előtt is létezhetett.

A cikk szerzői kitérnek a Tauridák meteorrajjal kapcsolatos, feltételezett utalásokra is. Helyszűke miatt ezekről csak röviden, a végkövetkeztetések között lesz szó.

„A” építmény, 2-es oszlop (bölény, róka, madár) és „D” 38-as oszlop (róka, vaddisznó, madár)

Összefoglalás, záró következtetések
Feltételezhető, hogy Göbekli Tepe építményeit létrehozó emberek nagyon régóta végeztek csillagászati megfigyeléseket, és hogy az oszlopokra faragott állatok (a kígyók kivételével) csillagokat-csillagképeket jelképeznek, továbbá, hogy a 43-as oszlop nagy valószínűséggel az i.e. 10950 ± 250 évre utal.
10890 körül valószínűleg egy meteorbecsapódás következett be, összhangban a koherens katasztrófák elméletével. A 43-as oszlop valószínűleg ezt az eseményt és bekövetkezésének dátumát rögzíti.
Ez az esemény és annak időpontja még sok-sok évvel később is fontos volt az akkori lakosságnak, amely nyomot hagyott a kultúrájukban; a fej nélküli férfi a 43-as oszlopon valószínűleg azt jelzi, hogy ez az esemény (sokaknak) halálos kimenetelű volt.
A 18-as oszlop szimbolikája (és a róka, többszöri ábrázolása, nem csillagképként) arra utalhat, hogy ez kozmikus eredetű (földönkívüli) esemény lehetett. A figura övcsatja, az öv hátsó részén levő „fogyatkozás”, illetve a kígyó szimbólumok jelenthetik azt, hogy ez az esemény egy üstökössel történő találkozás (annak becsapódása) lehetett.
A 2-es és 38-as oszlop a rajta jelölt csillagképek alapján a Tauridák meteorraj iránti különleges érdeklődésre utalhat, feltehetőleg azért, mert ennek egy nagyobb méretű tagja okozta a megörökített, katasztrofális becsapódási eseményt. Ezen meteorraj megléte miatt még jelenleg is tart az akkori koherens katasztrófa időszak.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Göbekli Tepe építményeinek tájolására, a bennük felállított kőoszlopokon kialakított állatfigurák értelmezésére a cikkben leírtak koherens (összefüggő) magyarázatot adnak. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy még a szerzők sem tudják pontosan, mit is mond (nekünk) a központi oszlopon lévő róka…

A beazonosított állatfigurák és a hozzájuk tartozó, jelenleg használt csillagképek táblázata:


Fordította: Valkai Sándor

Forrás: Martin B. Sweatman and Dimitrios Tsikritsis: DECODING GÖBEKLI TEPE WITH ARCHAEOASTRONOMY: WHAT DOES THE FOX SAY?
Mediterranean Archaeology and Archaeometry, Vol. 17, No 1, (2017), pp. 233-250. A cikk ingyenesen letölthető innen: http://dx.doi.org/10.5281/
zenodo.400780

Hozzászólás

hozzászólás