Már régen élt bennem a vágy, hogy a csillagvilágról szerzett ismereteimet saját távcső segítségével bővíthessem. A vágy azonban sokáig nem valósulhatott meg, mert egy hasznavehetetlen távcső beszerzésének költségei sokszorosan meghaladták szerény anyagi képességeimet. Ekkor került a kezembe dr. Kulin György: A távcső világa című könyve, melynek a távcső-építéssel foglalkozó fejezetei világos útmutatást adtak a műszernek házi előállításához. Nagy örömmel olvasgattam az egyébként is lebilincselő könyvet, mert megtudtam belőle, hogy a költséges beszerzés helyett, magam is előállíthatom a távcsövet. Mint vasesztergályos, nyugodtan mertem az előforduló munkákra vállalkozni.
Az egész távcső a forgószerkezettel együtt – kivéve a tükröket – hulladék- és roncs anyagokból készült. Az okulár-tükör helyett prizmát alkalmaztam, melynek csiszolása és fényvisszaverése tökéletesebb bármilyen síktükörnél. Úgy a prizmát, mint a távcső homorú tükrét (foncsorozatlan állapotban) készen vettem. Az okulár-objektívet egy összelőtt harckocsi mellett találtam; jó állapotban volt, és távcsövem okulárjául teljesen megfelelt. Minden egyebet saját kezűleg készítettem el. Maga a cső négy db. pabit műanyagból készült csőből áll, melynek fémlemezből készült összekötők által vannak összekapcsolva. A tükör egy alumíniumból öntött csészébe van foglalva, melynek helyzete a cső alján három állítócsavar segítségével állítható és rögzíthető, miáltal a tükör optikai tengelye a cső tengelyével egy vonalba hozható. A cső oldalára van felszerelve két irányban állítható és rögzíthető módon a kereső-távcső, melynek szerepét egyelőre egy régi vadászpuska távcsöve tölti be. (Ezt a kereső-távcsövet szintén pabit-szigetelőcsőbe szereltem be.)
A 2m hosszú távcső sárgaréz szorítókengyelekkel van a forgatótengely végén levő fémtömbhöz csavarozva. A kengyelek meglazítása után a távcső tengelye körül elfordítható, vagy hosszirányban előre-hátra eltolható. A csőnek a súlypontjában való rögzítése a cső végén elhelyezett tolósúllyal szabályozható.
A távcsőfej
Maga a forgatószerkezet két egymásra merőleges tengely rendszeréből áll, melyek segítségével a távcső a tér minden irányába beállítható. Mindkét tengelyre egy-egy 27 cm átmérőjű tárcsa van felékelve, sárgaréz abroncsokkal, melyek külső peremükön fokbeosztással vannak ellátva. A tárcsák alatt erős, korong-fejű csavarok vannak, melyekkel a tengelyek bármely helyzetükben megrögzíthetők. Maguk a tengelyek golyóscsapágyakban forognak. Az egész forgatószerkezetet egy különlegesen kiképzett fémtest segítségével a vertikális síkban csuklószerűen billenthető módon, a horizontális síkban pedig elforgathatóan van az állványzat felső részén lévő fémtányérba szerelve, miáltal a szerkezet egyik tengelye a sarkcsillag felé, a másik tengely pedig az egyenlítő síkjába állítható be, és ott szilárdan rögzíthető. A felállított távcső ellensúlyát egy megfelelő súlyú ólomöntvény képezi.
A távcső még nincs teljesen készen, de már így is pompás Hold-megfigyelésekre ad lehetőséget. A legközelebbi teendők közé fog tartozni, a tükör foncsorozása és a távcső belsejének feketére való mattírozása. A látómezőben megjelenő kép élessége, fényessége és tisztasága nagy mértékben fog ezek által fokozódni. Ugyanakkor már készülnek a tengelyek forgatásánál szükséges finom-beállító szerkezetek. Távolabbi céljaim: Elektromos megvilágítású, nóniusszal ellátott berendezés a tárcsák fokbeosztásának finom leolvasásához, és optikai berendezés ahhoz, hogy a leolvasást a távcső okulárjának közelében végezhessük. Végül föltett szándékom még óragép készítése, és nem utolsósorban, megfigyelő-építmény létesítése, ahol a műszer födött helyen, az időjárás viszontagságaitól megvédve lehessen. Végezetül meg kell említenem, hogy a távcső megszületése nem csupán az én érdemem. Hálás szívvel mondok itt köszönetet elsősorban dr. Kulin György elnök úrnak, kinek előadásai és különösen csillagászati könyve adták meg az ösztönzést a távcső készítésére és aki személyes beszélgetéseink alkalmával is sok értékes útba igazításal és tanáccsal volt a segítségemre. Hálás köszönetem fejezem ki továbbá munkavezetőimnek is, kik törekvésemet jóindulatú figyelemmel kísérték, és szívességükkel lehetővé tették, hogy a műszer egyáltalában elkészülhetett. Végül köszönetet mondok a tekintetes szerkesztőségnek soraim szíves közléséért.
Pécel, 1948 szeptember 29.
Kiváló tisztelettel:
Micserics Ferenc
vasesztergályos
Pécel
A Csillagok Világa 1948/5. számában megjelent cikk internetes változata