A Földtől hetvenegyezer kilométerre suhant el egy futballpálya nagyságú kisbolygó

10689

Felfedezése után egy nappal a Hold pályáján belül száguldott el bolygónk közelében egy futballpálya méretű égitest. A becslések szerint egy ehhez hasonló, de valamivel kisebb égitest okozta 111 évvel ezelőtt a szibériai Tunguz-katasztrófát.

A Föld közelébe évente több tucat kisbolygó kerül a néhány százezertől egy-két millió kilométeres távolságon belül és ma már ezek nem jelentenek hírérték jelentőségű kozmikus eseményt. Ha azonban a Föld és Hold távolsága között suhan el egy kis égi vándor, akkor az már felkelti a szakemberek és a nagyközönség érdeklődését is. Így történt most is: 2019. július 24-én Cristóvão Jacques brazil amatőrcsillagász, a SONEAR (Southern Observatory for Near Earth Asteroid Research, teljes nevén SONEAR – Phoenix Observatório Astronomico, Oliveira, Brazília) munkatársa távcsővel felfedezett a csillagok előterében egy gyorsan mozgó kis égitestet. Egyébként Jacques nevéhez több üstökös felfedezése is kapcsolódik az utóbbi években: C/2014 E2 (Jacques), C/2015 F4 (Jacques) és C/2017 K6 (Jacques). A felfedezés a “SONEAR 18″ teleszkóppal történet, amelynek adatai: a főtükör átmérője 457 mm (18”), nyílásviszonya 2,9, parallaktikus német szerelésben van felállítva és CCD kamerával készít felvételeket.

A brazíliai Oliveira-ban levő SONEAR obszervatórium távcsövei (SONEAR).

A 2019 OK jelzést kapott égitest viszonylag kis méretű távcsővel történő felfedezését a nagy földközelség tette lehetővé, mivel ekkor már 14,5 magnitúdós volt. Hamar kiderült, hogy a felfedezése után egy nappal máris földközelben lesz a kisbolygó, amikor mintegy 71 ezer kilométerre halad el tőlünk (egyötöd Föld-Hold távolság). Ugyanakkor arra is fény derült, hogy már egy hónappal korábban, majd július elején is rögzítette a Pan-STARRS projekt egyik 1,8 m-es távcsöve, majd július 21-én az ATLAS program is egy fél méteres távcsővel, de a pont felénk tartó kisbolygó annyira lassan mozgott (az első esetben mint egy a Szaturnusz távolságában járó égitest), hogy a keresőszoftverek nem tudták azonosítani. Ez a probléma régóta ismert a földközeli kisbolygókkal foglalkozó szakemberek között, sokat alakítottak is a megfigyelési technikákon, hogy ez minél kevesebbszer fordulhasson elő, de a 2019 OK pont az az állatorvosi ló volt, amely olyan helyzetben közelített, hogy kicselezte a kutatókat.

A pályaszámítások szerint a 2019 OK pályájának félnagytengelye 1,94 CSE, míg napközelben alig  0,46 CSE-re kerül központi csillagunktól (kb. a Merkúr távolságában), naptávolban pedig 3,43 CSE-re, a kisbolygók főövéig távolodik. A pálya excentricitása 0,762, 1,4 fokos hajlásszöggel az ekliptikához. Keringési ideje 2,71 év. Mindent egybevéve az új kisbolygó az Apollo típusú földközeli aszteroidákhoz tartozik. Jelen földközelsége idején még a soron következő napközelsége előtt járt, amire egyébként 2019. szeptember 10-én kerül majd sor.

A 2019 OK Apollo típusú kisbolygó pályája a belső bolygók pályáihoz viszonyítva (kép: NASA JPL).

Az első becslések szerint a 2019 OK mérete 100 méter körüli lehet, vagyis egy futballpálya méretű objektum száguldott el a Föld mellett július 25-én, mintegy 71 ezer kilométerre, ami nagyjából a geostacionárius mesterséges holdak távolságának kétszerese. A számítások szerint átlagosan havonta egyszer történik meg, hogy egy ekkor kisbolygó a Holdnál közelebb kerül hozzánk, és ezek egyre nagyobb részét vesszük már észre, ahogy bővülnek a keresőprogramok.

Művészi elképzelés egy földközeli kisbolygó elhaladásáról (kép: SONEAR).

A 2019 OK becsült mérete az 1908-as szibériai Tunguz-eseményt előidéző kisbolygó méretéhez hasonló. Újabb modellek szerint a Tunguz-eseményt 100 méternél kisebb, mintegy 30-40 méteres kisbolygó idézhette elő. A Tunguz és a cseljabinszki események alapján (utóbbi mintegy 15 méteres égitest lehetett) a néhányszor tíz méteres testek becsapódásai is már képesek egy város méretű területen regionális katasztrófát okozni.

A mintegy 5 km átmérőjű, észak-nyugat ausztráliai Wolfe Creek-kráter. Hozzávetőlegesen egy ehhez hasonló méretű kráter képződne a 2019 OK kisbolygó esetleges becsapódásakor is (kép: theconversation.com).

Fontos itt kihangsúlyozni, hogy ma nem ismerünk olyan konkrét természetes kis égitestet, amely a jövőben ütközne bolygónkkal, így a 2019 OK nevű, Apollo típusú aszteroida sem jelent veszélyt. Azonban a földközeli kisbolygók pályája hosszú idő alatt olyanná is változhat, ami a Földdel való ütközési pályát jelenthet, de ma nem ismerünk ilyen pályán mozgó égitestet. Mindenesetre gondot kell fordítani a földközeli égitestek megfigyelésére, felfedezésére, nyomon követésére, fizikai tulajdonságaik megismerésére, illetve a jövőben potenciálisan veszélyes kis égitestek jelentette veszély elhárítására.

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Források:

Hozzászólás

hozzászólás