A meteoritszemcsék és az alumínium-26 titkai

3111

Videóinterjú-sorozatot indított a csillagászat egyik vezető folyóirat-családját kiadó Amerikai Csillagászati Társaság (American Astronomical Society, AAS), ahol magyarországi szerzők is gyakorta publikálnak. A járvány időszakában, ahogy sokan, az AAS újságok szerkesztői is úgy döntöttek, hogy egy ilyen formátummal is igyekeznek bepótolni a hagyományos szemináriumi előadások és szakmai konferenciák hiányából eredő űrt. Ennek keretében érdekes cikkek vállalkozó kedvű szerzőivel is készítettek beszélgetéseket, köztük két Magyarországon dolgozó csillagásszal.

A videók a műfaj természetéből adódóan angol nyelven készültek, illetve nem feltétlenül ismeretterjesztő, mint inkább szakmai beszélgetések, de egyben jó ízelítőt is adnak arról, milyen szakmai munka rejlik egy-egy szakcikk mögött.

Mindkét videó Maria Lugaro RADIOSTAR ERC-csoportjának munkájához kapcsolódik. Az elsőben ő maga beszél a meteoritszemcsék rejtelmeiről: ezek az apró, mikrométeres kis SiC (szilícium-karbid) szemcsék fontos információkat zárnak magukba azokról a csillagokról, amikben keletkeztek. A csoport egyik fontos felfedezése, hogy a nagyobb szemcsék olyan öreg vörös óriáscsillagokban keletkeztek kb. 4,5 milliárd éve, még a Nap születése előtt, amelyek a Napnál is gazdagabbak voltak különféle nehéz elemekben. A vörös óriások kiterjedt, hűvösebb légkörében kicsapódó porszemek aztán besodródtak abba a gáz- és porfelhőbe, amelyből nem sokkal később megszületett a Nap és a Naprendszer. És ezek a porszemcsék még ma is megtalálhatók körülöttünk, meteoritokba záródva.

A másik videó a Maria Lugaro csoportjában dolgozó, illetve a Szegedi Egyetemen doktori tanulmányokat folytató Hannah Brinkmannal készült. Ő az alumínium-26 izotóp keletkezését vizsgálta óriás kettőscsillagokban. Ez az alumíniumizotóp radioaktív, és kb. 720 ezer éves felezési idővel bomlik. A jelentősége, hogy egy frissen megszületett bolygórendszerben viszonylag nagy mennyiségben van jelen, és a bomlásával felszabaduló energia segítséget nyújtott ahhoz, hogy az első bolygócsírák belseje megolvadjon. Ezek a 10-100 km-es égitestek tudnak majd a későbbiekben komplett bolygóvá nőni, az olvadt belső pedig lehetővé teszi, hogy egyrészt gömbölyűvé váljanak, másrészt, hogy szétváljanak egymástól a magot, köpenyt és kérget alkotó elemek és ásványok. Az alumínium-26-nak tehát fontos szerepe van az általunk ismert bolygórendszerek kialakulásában. Az izotópnak két forrása van a világegyetemben, szupernóvák és óriáscsillagok: a mostani munka új eredménye, hogy óriás kettőscsillagok, 10-40 naptömegű tagokat tartalmazó rendszerek jóval többet tudnak létrehozni, mint a magános csillagok.

Az interjúk alapjául szolgáló szakcikkek (a magyar, illetve Magyarországon dolgozó csillagászok kiemelve):

Lugaro, Maria; Cseh, Borbála; Világos, Blanka; Karakas, Amanda I.; Ventura, Paolo; Dell’Agli, Flavia; Trappitsch, Reto; Hampel, Melanie; D’Orazi, Valentina; Pereira, Claudio B.; Tagliente, Giuseppe; Szabó, Gyula M.; Pignatari, Marco; Battino, Umberto; Tattersall, Ashley; Ek, Mattias; Schönbächler, Maria; Hron, Josef; Nittler, Larry R.: Origin of Large Meteoritic SiC Stardust Grains in Metal-rich AGB Stars, The Astrophysical Journal, 898, id.96 (2020)

Brinkman, H. E.; Doherty, C. L.; Pols, O. R.; Li, E. T.; Côté, B.; Lugaro, M.: Aluminium-26 from Massive Binary Stars. I. Nonrotating Models, The Astrophysical Journal, 884, id.38 (2019)

Hozzászólás

hozzászólás