Napsúroló üstökös látszott a december 14-i teljes napfogyatkozáskor

5597

Túl közel került a Naphoz és elpusztult egy üstökös, amelyet egy thai amatőrcsillagász talált a 2020. december 14-i teljes napfogyatkozás előtt a SOHO napkutató szonda felvételein, és amelyet a napfogyatkozás alatt is sikerrel fotóztak a földfelszínről.

Mivel a Nap közelébe került üstökösök magja intenzíven kigázosodik, erős belőlük a gáz- és porkiáramlás, ezért az ESA/NASA SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) napmegfigyelő űrszondája LASCO (Large Angle and Spectrometric Coronagraph) koronagráfjainak a felvételein több mint négyezer, zömében igen apró üstököst találtak az elmúlt 25 évben. A koronagráfok kitakarják a napkorongot, így annak erős fénye nem zavarja a halvány napkorona és esetleg a látómezőbe került üstökösök megfigyelését. Ezért a NASA és az NRL (Naval Research Laboratory) az amatőrcsillagászok és az érdeklődők számára programot indított (The Sungrazer Project) felvételek átvizsgálására üstökösök keresése céljából. Így történt, hogy december 13,79 világidőkor Worachate Boonplod (Samut Songkhram, Thaiföld) amatőrcsillagász a C3-as koronagráf felvételein egy mozgó, csillagszerűnek látszó kis égitestet fedezett fel. Ekkor csak 11,5 magnitúdós volt, ám mire másnap a C2 szűkebb látómezejébe átkerült, már 5,1 magnitúdós csóvás üstökösként látszott.

Az üstökös megfigyelésének története itt nem ért véget, ugyanis december 14-én teljes napfogyatkozás volt, amelyet Dél-Amerikában, azon belül Chilében és Argentínában lehetett látni. A napfogyatkozás megfigyelésére Andreas Möller berlini amatőrcsillagász az argentínai Piedras del Aguilába (Neuquén tartomány) utazott, ahonnan a napkoronáról készített sorozatfelvételeket december 14,7 világidőben. Ezeken szépen látszik a korábban felfedezett kis üstököst, amely Möller felvételein is nagyon hasonlónak mutatkozott. A véletlenek összjátéka folytán igen szerencsés időpontban volt a napfogyatkozás, pont amikor a legfényesebb volt az üstökös, és még nem indult el gyors szétporladása, amely végül a vesztét okozta. Az üstökös később a C/2020 X3 (SOHO) elnevezést kapta.

Balra: a SOHO LASCO C2 koronagráfjának felvételén a C/2020 X3 üstökös balra lent látszik a kis körön belül, ami ki van nagyítva a nagyobb körön belülre. Középen a koronagráf Napot kitakaró korongja (okkulter, blende), azon belül a fehér kör a napkorong méretét érzékelteti. Jobbra: Andreas Möller fotója a teljes napfogyatkozás totalitása idején készült, amelyen a képfeldolgozás után a szálas szerkezetű napkorona is látszik. Az azonos méretűre átskálázott felvételeken a kinagyított üstökös is nagyon hasonló megjelenést mutat. (ESA/NASA/SOHO/Andreas Möller [Arbeitskreis Meteore e.V.], feldolgozás Jay Pasachoff, Roman Vanur,Joy Ng)

Az üstökös pozícióit Karl Battams, az NRL kutatója határozta meg, amelyek szükségesek a pálya meghatározásához. Battams szerint a SOHO felvételeken előbb csillagszerű, majd később kómás és rövid csóvájú üstökösnek látszott, a kóma közepén erős kondenzációval. A SOHO és földfelszíni megfigyeléseken kívül december 14-én a NASA STEREO napkutató szondája COR2 kamerájának felvételein is diffúz, elnyújtott alakú, szétterülő porcsóvát mutatott.

A C/2020 X3 (SOHO) üstökös látszó mozgása a SOHO LASCO C2 koronagráfja látómezejében. Az üstökös a képen a bal alsó sarok felől indulva mozog jobbra felfelé, egy nyíl mutat rá. Az üstökös szétporladt, mielőtt elérve volna napközelpontját. Balra egy nagy koronakitörés (CME) is látszik (ESA/NASA/SOHO Karl Battams)

Az üstökös mozgásának megfigyeléséből a szétaprózódása előtti pályáját Syuichi Nakano (Computing & Minor Planet Sections, Center for Astrodynamics of the Oriental Astronomical Association, Sumoto, Japán) határozta meg. Ezek szerint a napközelségi pontját 2020. december 14,9434 UT-kor let volna, a Nap középpontjából mérve ez a pont alig 0,005038 CSE-re (753 684 km-re) van, ami azt jelenti, hogy a Nap fotoszféráját (lényegében a “felszínét”) kb. 58 ezer km-re közelítette meg. (A Nap közepes egyenlítői sugara 695 700 km, ezt levonva a 753 684 km-ből a fotoszféra feletti magasság közel 58 ezer km lesz.) Nem véletlen, hogy az Napot szinte “súroló” üstökös 15 méteresre becsült szilárd magja nem élte túl a találkozást, a magas hőmérséklet és az árapályerők hatására darabjaira hullott, poranyaga plazmává vált, a kis égitest elpusztult. A C/2020 X3 a Napot nagyon megközelítő üstökösök Kreutz-csoportjához tartozott, amelyben a pályák egymáshoz hasonlók, és a tagok feltehetően egy régebben szétesett nagy közös ősüstökös darabjai.

Az 1995. december 2-án útnak indított SOHO napmegfigyelő szonda 25 éve szorgalmasan, fáradhatatlanul végzi megfigyeléseit központi csillagunkról és annak koronájáról. A SOHO LASCO koronagráfjával készített felvételeken a C/2020 X3 üstökössel együtt már 4108 új üstököst fedeztek fel, amelyek túlnyomó többsége, 3524 a Kreutz-féle napsúroló csoporthoz tartozik.

Az ESA/NASA SOHO napmegfigyelő szondája a művész elképzelése szerint (ESA/NASA SOHO)

Érdemes itt emlékezni arra, hogy már volt magyar felfedezés is a SOHO LASCO C3 felvételeinek átvizsgálásakor: Ambrus Ádám amatőrcsillagász a 2006. április 21-i felvételeken egy Kreutz-csoportba tartozó üstököst talált, amelynek SOHO-1124 lett a neve. Ez az üstökös az átlagosnál fényesebb volt, és amikor másnap reggel átkerült a C2 koronagráf képeire, látványos csóvát növesztett, fényessége pedig elérte a 6,5 magnitúdót. Ezután társaihoz hasonlóan “elporladt” a Nap sugárözönében.

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás