Itt vannak az ünnepek, és úgy fest, hogy még bolygószomszédunk is karácsonyi lázban ég – igazán ünnepi hangulatú sziluetteket kapott lencsevégre az ESA Mars Express keringőegysége.
Szépen „rajzolt” szárnyakat, de még glóriát is találni a Mars Express nagyfelbontású sztereó kamerájával készült felvételén, a kép közepétől kissé jobbra pedig még egy nagyobb szívet is felfedezhetünk. A formák a bézs (vagy, ha már karácsonyi szellem, akkor tojáslikőr színű) háttérből sötéten ugranak ki a Mars felszínén. Árnyalatukat a dűnemező összetevőinek köszönhetik, amely főként a Földön is fellelhető sötét, kőzetalkotó-ásványokból áll (piroxénből és olivinből).
A földöntúli jelenetet a Mars déli sarkvidékén találjuk, maga a pólus éppen nem látszik a képen, kissé még jobbrább van (valójában délebbre). A déli sarkot általában mintegy 400 km-es területen 1,5 km vastag jég borítja, amely méretes, 1,6 millió köbkilométeres térfogatának 12%-a vízjég. A sapka többi részét szárazjég, avagy szén-dioxid jég alkotja, ami a lokális tél során kifagy a légkörből, majd a helyi nyár beköszöntekor elszublimál (szilárdból egyből gáznemű lesz). Mivel a Mars déli féltekéjén jelenleg nyár van, a képen látható déli poláris jégtartalékok épp az éves legalacsonyabb szintjükön vannak.
Az „angyalt” és a „szívet” is mindenféle érdekes képződmény alkotja. Először is, az angyal keze, ami mintha balra nyúlna, vélhetőleg egy nagy szublimációs gödör: mikor a jég elszublimálva gázneművé alakul, üregeket, mélyedéseket hagy maga után a bolygó felszínében (ez a folyamat gyakran játszódik le az évszakok változásakor). Más naprendszerbeli égitesteken is láttunk már ilyeneket, például a Plutón is, illetve a marsi fénykép jobb oldalán is rengeteg van szétszórva.
Nézzük az angyal egyik legtisztábban kivehető területét, a glóriát, amely még érdekesebb folyamatokra világít rá. A „fej” és a glória becsapódásos kráterek, egy az űrből érkező égitest és a Mars ütközése során alakultak ki. Ahogy a test becsapódott, kivájt egy darabot a kéregből, így láthatóvá téve a déli poláris régiót felépítő számos réteget. A felkavart (látványosan kis magasságú, a topográfiai képen kékes-lilás részek) területeken három felszín alatti réteget is megpillanthatunk, amelyek a Mars hosszú, összetett és izgalmas történetéről mesélnek nekünk.
Utolsó állomásunk a szív, amit egy meredek letörés hangsúlyoz ki (sziklafalak vagy meredek lejtők sora, amelyeket különböző erozív folyamatok alakítottak ki), és választ el a lentebbi sötét dűnéktől. A Marson e mindenütt látható, sötét anyag forrása egyelőre nem tisztázott, az elméletek szerint viszont korábban egy mélyebben levő, még az ősi vulkanikus aktivitás formálta anyagréteg lehet. Habár eredetileg be volt fedve, az idők során az erózió és a folyamatos becsapódások felszínre hozták, ahonnan a marsi szelek széthordták az egész bolygón.
A tájon porördögök nyomait is felfedezhetjük, nézzünk a kép szélétől balra a sötét, karcos, sraffozott mintázatra. Ezek igen gyakori vendégek a Marson, akkor alakulnak ki, amikor a szél a napfényben felmelegedett felszínről felkapja a port. A képen megörökített területekről is felemelték a felszíni finom port a kis szélviharok, nyomukban sötét csíkokat hagyva.
A Mars déli poláris régiója igazán sokoldalú terep – és még vizes is. Néhány hónappal ezelőtt a Mars Express itt talált három új potenciális sós tavat a felszíni jégtakaró alatt, a 2018-ban felfedezett, lehetséges nagy víztározó után. Habár a vörös bolygó ma száraznak és élettelennek tűnik, valamikor a múltban sokkal barátságosabb hely lehetett, sokban a korai Földhöz hasonlíthatott. Bár a mai körülmények már nem kedveznek a folyékony víz huzamosabb idejű felszíni megmaradásának, az ősi tórendszerek reményeink szerint még őrizhetnek egykori életnyomokat.
Forrás: ESA