Alan Friedman, aki
önmagát űrcowboynak hívja, buffaloi kertjéből fotózza a Napot
immáron közel két évtizede. Még az 1990-es években kezdte a Nap
fotózását, de igazi szenvedélyévé akkor vált, amikor 2003-ban
vett egy hidrogén-alfa szűrőt, amivel a napkitöréseket, protuberanciákat tudja
megörökíteni.
A napfotózás egyben a kényszer szülötte is: "Buffalo általában hideg és felhős, nem
igazán alkalmas csillagászatra – mondja –, a kertemből a kilátás
sem túl ideális: telefon- és elektromos vezetékek, valamint
háztetők csúfítják. Évente kb. 60 derült éjszaka van, és a
város fényei lehetetlenné teszik a halvány objektumok
megfigyelését."
Napkorong
Friedman gyakran
"színesíti" képeit. Az egyik leghíresebb képének, amin narancssárgára színezte ki a Nap képét Halloween alkalmából, a következő címet adta: Ez nem a nagy sütőtök, Charlie
Brown. A kép az egész világon elterjedt, újságokban és
honlapokon is megjelent.
Ez nem a
nagy sütőtök, Charlie Brown.
Képei másokat is
inspiráltak. "Az amatőrcsillagászok felvételei lenyűgözőek, arra késztetnek, hogy felkelj a fotelból, és te is csinálj valamit, míg egy HST kép annyira gyönyörű, hogy a
csodálkozás közben le kell ülnöd a fotelbe"- mondta egy TED előadásban.
Filamentek a
napkorong szélén.
Friedman többnyire
reggelente és délután ül ki a kertjébe fotózni. A
8 cm-es távcsövén egy keskenysávú szűrőt használ, a műszer egy 450mm-es, f/5-ös teleobjektívnek felel meg. A képeket egy kereskedelmi forgalomban elérhető ipari webkamerával
rögzíti, amit pl. a rendőrség is használ a piros lámpánál
áthajtó autósok lefülelésére. A földi légkör zavaró hatásai miatt nagyon nehéz elkapni azokat a
pillanatokat, amikor nyugodt a Nap képe, ez igazából csak a másodperc
töredékére tehető. A videófelvétel lehetővé teszi, hogy nagy számú
képet készítsen, amelyből aztán meg lehet találni a megfelelőeket.
Egy-egy megfigyelés végére kb. 50 gigabyte adat gyűlik össze.
Protuberanciák.
Forrás:
