A Tatai Árgus

855

Az MCSE tarjáni tábora immár négy derült éjszakán van túl. Igaz, az utolsó éjszaka elég bágyadtan alakult, ami az égen csellengő mindenféle felhőpamacsokat illeti. A napközbeni "kiképzés", előadások, feladatok után ismét ránk sötétedett. Megérkezett Fidrich Róbert (Fidusz), aki a gyerekeket megváltozóztatta. Az elmúlt éjszaka legfontosabb trófeája az SW UMa szupermaximuma volt valahol 11 magnitúdó táján. A T CrB most sem tört ki, de Fidusz szerint amúgy is 2026-ban lesz csak esedékes a Corona Borealis kiegészülése egy 2 magnitúdós vendégcsillaggal. Hát igen, ha a 80 éves "periódust" vesszük figyelembe, 1866 és 1946 után 2026-ban esedékes a nagy esemény. Remélem, a T CrB is tud róla.

Ma délelőtt 10 óra tájban indultunk Tatára. A Volán-járat itt áll meg a tábor bekötőútjánál – milyen jó, hogy ilyen klassz a tömegközlekedésünk!… Tatabányai átszállás után érkeztünk meg a vizek városába, Tatára. A csillagda felé vettük utunkat, de azért vetettünk egy pillantást a tatai várra, amelyről Sánta Gábor tartott rögtönzött kiselőadást. A tóparti sétányon pedig Öveges József emlékével találkoztunk, és gyorsan el is készült a tábor első csoportképe. Nagyon jó ez az Öveges-szobor, az alkotónak sikerült megragadnia mindazt, ami bennem is él a nagyszerű tanár-ismeretterjesztőről. (Öveges József néhány évig Tatán is tanított.) A hatvanas években árgus szemekkel figyeltük a Magyar Televízióban Öveges fizikai kísérleteit. Ma este megnézünk egy Öveges-videót a Youtube-on! (Még Öveges-rap is van fent!) Elmondhatatlanul hiányzik a mai tudományos ismeretterjesztésből egy Öveges formátumú népszerűsítő!

A tatai csillagdában már vártak ránk barátaink: Gaborek Ljos és Fenyvesi János. János bemutatta nekünk kedves Newton-távcsövét, a 30 cm-es Tatai Árgust, mellyel már sok-sok távcsöves bemutatót tartott. Most a Napon volt sor. Az objektívszűrő kézről kézre járt, és ki-ki ellenőrizhette, hogy sérülésmentes a fóliaszűrő, illetve ellenőrizhette az éppen szabad szemmel is látható napfoltcsoportot. A Posztoczky Károly Csillagda kupolájában pedig H-alfában is megtekinthettük a Napot, egy Coronado-szűrőn keresztül. A teraszról szép kilátás nyílik az Öreg-tóra, a Gerecse és a Vértes vonulatai, igazán idilli kép!

Mielőtt feljuthattunk volna a kupolába, Kovaliczky István ismertette velünk a kis Posztoczky-emlékkiállítást. Posztoczky Károly (1882-1963) a Környe melletti Erdőtagyoson szép magáncsillagvizsgálót épített az 1910-es években. Konkoly Thege Miklós baráti köréhez tartozott, és a szomszédos Nagytagyoson levő Konkoly-féle kis csillagvizsgáló volt az, aminek hatására maga is létrehozott egy obszervatórumot. Évtizedeken át folytatott csillagászati és meteorológiai észleléseket Erdőtagyoson. Műszereinek nagy része szerencsére ma is megvan, az 1973-ban alapított tatai csillagdában láthatók, illetve a nagy, 127 mm-es Reinfelder-refraktor ma is használatban van a kupolában. Nagy Sándorral, a tatai csoportunk vezetőjével is sikerült találkoznunk.

A csillagda-látogatás után kicsit elidőztünk az egyik tóparti vendéglőben, illetve fagylaltozóban, majd felszálltunk a Tarjánba tartó buszra. Közvetlen járat volt ez, nagyon örültünk, hogy nem kellett Tatabányán átszállni. Annak még jobban örültünk, hogy szép, erdős tájon, a Gerecse kis falvait érintve buszoztunk, szinte különjáraton éreztük magunkat.

Jó volt ez a mai kirándulás, jó volt találkozni a tatai amatőrökkel, akik szívvel-lélekkel végzik önkéntes munkájukat a Posztoczky Károly Csillagdában.

 

Hozzászólás

hozzászólás