Csillagászati körökben futótűzként terjedt Albert Nagler (1935-2025) halálhíre, aki annak a nagy látómezejű okulárcsaládnak a névadója volt, amelyről nyugodtan mondhatjuk, hogy megreformálta a vizuális távcsövezést az 1980-as évek elejétől.
Albert Nagler tizenegy évesen, New Yorkban a Hayden Planetáriumban találkozott először a csillagászattal. Középiskolás korára már volt kisebb távcsöve, majd egy 20 cm-es Newton építésébe fogott, aminek tükrét édesanyja varrógépasztalán csiszolta és polírozta ki, emlékezete szerint alaposan tönkre is tette a bútordarabként is funkcionáló szerkezet fa felületét. Érettségi után gépészetet tanult, és a 20 cm-es távcsövének mechanikája igen jól sikerült, a nagy múltú Stellafane-on díjat is nyert vele, 1957-ben pedig a Sky and Telescope is közölt róla cikket. A folyóirat távcsőépítéssel foglalkozó rovatának korábbi szerkesztőjével, Earle B. Brown-nal való ismeretsége folytán a Farrand Optical Company vállalathoz került, ahol Brown projektmérnökként dolgozott, a fiatal Nagler pedig igen gyorsan nagyon sok ismerettel gazdagodott.
Al Nagler (1935-2025). Fotó: TeleVue
A 60-as években a Gemini és az Apollo kiképzésekhez használt szimulátorok vetítőrendszerét Nagler tervezte meg, széles látószöggel, gyakorlatilag tökéletesen ugyanazt látták az űrhajósok, mint a valódi repülés közben. A vetítés egy TV képernyőről, egy 2,4 méteres tükör és egy 90 cm-es lencse felhasználásával zajlott. A csillagos háttér 1000 db csapágygolyó külső fényforrással való megvilágításával állt elő, némelyiken arany bevonat volt az eltérő csillagszínek szimulálására. Ekkor ötlött fel benne először a kérdés, hogy meg lehet-e csinálni egy nagy látószögű okulárt úgy, hogy az szinte természetes módon adja vissza az égbolt látványát.
A következő munkája során szerzett tapasztalatok nagyban hozzájárultak elképzelése megvalósításához, ugyanis 1973-tól a Keystone Camera Company főmérnökeként tevékenykedett. Itt merőben más követelményeket kellett kielégítenie, tömeggyártású, sokszor műanyag lencserendszerek készítésével foglalkozott, amik viszont mind igen rövid fókuszúak voltak, de általános követelmény volt viszont a sík felületre nagy látómezővel való leképezés. Nagler 1977-ben végül megalapította a Tele Vue Optics vállalatot, és komolyan foglalkozni kezdett a nagylátószögű okulárokkal. Hamarosan már működő darabjai voltak, elsőként a 3-4 mm körüli fókuszú példányok készültek el. Nem volt biztos az üzleti sikerben, ugyanis akkoriban a legjobb közkedvelt okulárok vételára sem nagyon haladta meg az ötven dollárt, az övé viszont 200 dolláros kezdő áron került forgalomba. Ez persze érthető is, ugyanis rengeteg többletmunkával kellett számolni a tervezés és a sok lencsetag miatt, de erről a potenciális vásárlók persze mit sem tudtak. Vélhetően közrejátszott egy érdekes lélektani effektus is, miszerint a feltűnően drága holmik kíváncsiságot ébresztenek a vásárlókban, és paradox módon ez hozzájárulhat az adott cikk elterjedéséhez.
TeleVue okulárok. Első sor: 20 mm, 26 mm, 32 mm, 40 mm Plössls. Második sor: 19 mm, 24 mm, 35 mm Panoptics. 5 mm Nagler T6, 7 mm Nagler T1, 7 mm Nagler T6, 9 mm Nagler T1, 13 mm Nagler T6, Nagler 3-6 mm Planetary Zoom. Harmadik sor: 13 mm, 6 mm, 8 mm, 21 mm Ethos. (Kép: Wikipédia)
Az akkori vásárló tehát 3-4 bevált jó típus helyett választhatott egy Naglert. Arányaiban véve ez ma sincs másként, ha nem számoljuk a nemrégiben megjelent versenytársakat, de akkoriban ennek a kategóriának nem volt alternatívája, tekintve, hogy „frissen feltalált” rendszerről volt szó. Végül valódi diadalmenet lett a Naglerek terjesztéséből, aki tehette beszerezte, a családi vállalkozás ma is fennáll, és ma is újabb és újabb típusok látnak napvilágot. Hivatalosan még semmit nem tudni a jövőről, de a márka minden bizonnyal továbbra is fennmarad. Mára nagyon sokféle széles látószögű okulár közül választhatunk, a működési elvük azonban így vagy úgy, de Nagler fáradozásának eredménye. Ezt minden gyártó úgy realizálja, hogy megőrizze versenyképességét. A Nagler ma is szinte kategória fölötti terméknek mondható, és ennek megfelelően nem olcsó. Jómagam csak pár összehasonlítást tudtam tenni a versenytársakkal, amiből messzemenő következtetés nem vonható le. Több eredeti példányt kipróbálva valóban mindet lenyűgözőnek találtam. A versenytársak között egyes márkáknál azonban egy-egy hasonló fókuszú példány kb. egyharmadnyi áron alig marad el képalkotásban még extrém f/3 körüli objektívvel vizsgálva sem, de azért elmarad a Tele Vue Naglertől. Ultranagy látómezejű típust még sosem fogtam a kezemben, de ezek is az elv továbbfejlesztésének tekinthetők, akiknek van, nagyon lelkesen nyilatkoznak róla. Nekem mindössze egy db Naglerem van, Type 6-os 11 mm-es példány, ezt ma már nem gyártják. Jól illeszkedik az f/3-3,5 körüli tükreimhez, de nem fő tevékenységem a mélyég észlelése, így magas ára miatt nem is tervezem több beszerzését. De aki ezen a területen mozog szívesebben, 3-4 db jól megválasztott Naglerrel a lehető legtöbb élményt kaphatja, ami kihozható egy adott távcsőből, a látvány valóban lebilincselő. A legtöbbünknek nincs személyes emléke Albert Naglerről, de enélkül is olyasmit hagyott hátra, ami örök marad amíg az emberiség távcsövet használ. Ebben a szellemben kell rá emlékeznünk.
Kurucz János
a Meteor távcsöves rovatának vezetője
