Péntek hajnalban alig 95 ezer km-re, a Hold távolságának negyedére
suhant el mellettünk a 2012 TC4 jelű aszteroida. Ekkor hazánkból már nem
volt megfigyelhető, ám csütörtökön este az MTA Csillagászati és
Földtudományi Kutatóközpontjának Piszkéstetői Megfigyelő Állomásáról
sikeresen észlelték a közeledő kisbolygót. A 15-20 méter átmérőjű
égitestet október 4-én fedezték fel a Hawaii-szigeteken működő
Pan-STARRS program 1,8 méteres távcsövével. Számítások szerint hetente
többször is elhalad hasonló méterű égitest a holdpályán belül, de ezek
nagy részét még mindig nem vesszük észre. Ezért is volt különleges a
mostani alkalom, mert jól fel lehetett készülni rá. Az időjárás is
kedvező volt, így este 7-kor, amikor már eléggé besötétedett, az
égitestre irányítottuk az obszervatórium 60 cm-es Schmidt-távcsövét.
Egy "csíkhúzós" felvétel a közeledő égitestről, melynek segítségével gyorsan lehet ellenőrizni, hogy jó pozícióba állítottuk a távcsövet, és a kisbolygó is arra jár, amerre vártuk. A kép 10×10 ívperces területet mutat, a két perces expozíció alatt a kisbolygó 3,3 ívpercet mozdult el.
A
kis távolság miatt olyan gyorsan mozgott egünkön a kisbolygó, hogy 2
másodpercnél hosszabb expozíción már csíkot húzott. Mivel pozíciójának pontos meghatározásához közel csillagszerűnek kell maradnia, így a felvételek többsége ilyen expozíciós idő mellett készült. A kiváló égen azonban ennyi is elég volt a remek műszernek, és könnyedén megmutatta a 14,5 magnitúdós, a szabad szemmel láthatónál mintegy 1500-szor halványabb égitestet.
Három darab két másodperces expozícióból összeállított animáció, amelyen a 4kx4k-s CCD kamera 21 másodperces kiolvasási ideje miatt nagyokat "ugrik" a kisbolygó.
A legkisebb távolság elérésekor, e cikk megjelenésének időpontjában közel 8-szor ilyen gyorsan mozog az égen, így megfigyelése csak a távcsövekre szerelt videokamerákkal lesz lehetséges az Egyesült Államok déli részéről, illetve Közép- és Dél-Amerikából. A bolygónk "mögött" elhúzó égitest ezután a földpályán belülre kerül, így nagyon gyorsan elhalványul (az árnyékba boruló oldalát látjuk, "újkisbolygó" lesz), annak pedig, hogy valaha viszontlátjuk, roppant kicsi az esélye.
