A Kentaur-objektumok az óriásbolygók közt keringő apró, jeges égitestek, Nap körüli keringési idejük 20-120 év közötti. A legnagyobbak átmérője 160 km, az 1 km-nél nagyobbak száma pedig elérheti a 10 milliót. A legújabb vizsgálatok szerint össztömegük a Föld tömegének tízezred része és legalább száz 50 km-nél nagyobb képviselőjük lehet. Mivel nagy távolságban vannak tőlünk, általában halványak, így az 50 km-nél nagyobbak közül is csak 6-8-at fedeztek fel eddig. Csak akkor válnak észlelhetővé, amikor elérik a Jupiter és a Szaturnusz között húzódó napközelpontjukat. Az idő nagyobb részében ennél távolabb vannak, így felfedezésük szinte lehetetlen.
A külső Naprendszer apró égitestjeinek eloszlását mutató ábra vízszintes tengelyén az átlagos naptávolság, a függőlegesen a pályahajlás van feltüntetve. Az óriásbolygók közt mozgó Kentaurok sárga színnel vannak jelölve. A Neptunuszon túl pirossal a plutínók, kékkel a kubevánók, rajtuk túl pedig a szórt korong populáció tagjai vannak feltüntetve.
Mivel a nagytömegű gázbolygók között mozognak, pályájuk nagyon instabil. Míg a főövi vagy a Neptunuszon túli kisbolygók akár 1-2 milliárd évig is a pályájukon maradnak, a Kentaur égitestek dinamikai élettartama csak néhány millió év. Ennyi időn belül biztosan megközelítik valamelyik óriásbolygót és kilökődnek pályájukról. Ha a Naprendszer belsőbb térségei felé veszik az irányt, a napsugárzás hatására jeges anyaguk párologni kezd, üstökös válik belőlük. A vizsgálatok szerint a Jupiter-családjába tartozó rövidperiódusú üstökösök a Kentaurok közül származnak. A jég párolgása azonban már a Jupiteren túl, még a Kentaur típusú pályán is megkezdődhet. A (60558) Echeclus 2006-ban a Szaturnusz távolságán túl, 13 CsE messzeségben mutatott gáz és porkitörést, melynek eredményeként fényessége 21 magnitúdóról 14 magnitúdóra emelkedett.
A most felfedezett Kentaur a piszkés-tetői 60 cm-es MTA KTM CSKI Schmidt-teleszkóp október 22-ei felvételein. Az égitest a kép közepén vízszintesen ide-oda ugráló "csillag". Kicsit feljebb egy Trójai kisbolygó is látható.
A család első képviselőjét 1977-ben fedezte fel Charles Kowal, a következőre pedig 1992-ben bukkantak. Azóta közel ötven Kentaurt fedeztek fel, jelenleg évente 5-6-ot találnak a professzionális kisbolygókereső programok. Mivel azonban a kisbolygók 1%-át amatőrcsillagászok találják meg, már aktuális volt egy Kentaur felfedezése is. A történelmi tettet végül a spanyolországi La Sagra Obszervatórium 45 cm-es távcsövével hajtotta végre egy nemzetközi, spanyol, német és horvát amatőrcsillagászokból álló csapat. Az egy felvételen másfél fok széles területet rögzíteni képes távcsővel rendszeresen kutatnak kisbolygók után, kb. 20 magnitúdós határfényességig. A Pisces csillagkép területén felvett egyik augusztus 25-ei felvételükön egy szokatlanul lassan mozgó, 19,5 magnitúdós égitestet azonosítottak. A lassú mozgás nagy földtávolságra utalt, amit a pontos pályaszámítások igazoltak. A 2008 QD4 jelű, 20-25 km-es égitest jelenleg 6,25 CsE-re van a Naptól, kevéssel a Jupiter pályáján túl. Napközelpontját csak 2010. augusztusában fogja elérni, ekkor 5,44 CsE-re lesz a Naptól. Bár a Kentaurok pályahajlása szokatlanul nagy értékeket is felvehet, az 2008 QD4 pályájának 41 fokos kibillenése még köztük is különlegesnek számít. Mivel a 24,5 év keringési idejű égitest relatíve közel jut a Naphoz, a következő években esély lehet az üstökös-szerű aktivitás beindulására, ezért folyamatos nyomon követése hasznos és érdekes feladat a CCD-vel rendelkező amatőrök számára.
