Reklámokat az űrbe?

776

Külföldi hírportálok néhány napja számoltak be arról, hogy megtörtént az első, kereskedelmi tartalmú rádióüzenet – azaz az első "kozmikus reklám" – célzott kisugárzása a világűr egy meghatározott szeglete felé. Ez az esemény önmagában még nem kötődik túl szorosan a csillagászathoz, ám a különböző tudományos kutatások közpénzekből, ill. magántőkéből történő finanszírozásának kérdése talán teremt némi kapcsolódási felületet. Ezt a témát kívánja röviden boncolgatni az alábbi – természetesen jobbára szubjektív – gondolatmenet.

Az említett híradásra visszatérve: június 12-én a Norvégiához tartozó Spitzbergákon található, EISCAT (European Incoherent Scatter) rádiótávcső-rendszer hat órán át, folyamatosan ismételve sugározta az űrbe az egyik nagy élelmiszeripari cég "Tortilla chips" fedőnevű termékét népszerűsítő reklámjának hanganyagát. A célpont a Földtől mintegy 46 fényévre lévő, 47 UMa jelű rendszer volt. A kozmikus távolságskálán közelinek tekinthető bolygórendszer az egyik lehetséges jelölt "A Naprendszer testvére" fiktív cím elnyerésére. A központi csillag egy Napunkhoz hasonló sárga törpe, mely körül eddig két óriásbolygót – egy 2,6 és egy 0,5 jupitertömegű, 2,1 és 3,4 csillagászati egység pálya-félnagytengelyű planétát – fedeztek fel a csillagászok. A szimulációk alapján a két nagy gázóriás pályáján belül elképzelhető Föld típusú bolygó(k) jelenléte, akár a csillag ún. lakhatósági zónájában is. A rendszer felé ezért már korábban is – 2001-ben és 2006-ban – küldtek rövid rádióüzenetet a földönkívüli civilizációkat kereső SETI (Search for Extra-Terrestrial Intelligence) projekt ún. aktív alprogramjának (METI, Messaging to Extra-Terrestrial Intelligence) keretein belül. Az EISCAT rendszer egyébként nem tartozik a SETI égisze alá; az európai, ill. ázsiai országok által működtetett radarhálózattal elsősorban légkörfizikai, különösen a Nap-Föld kölcsönhatás megfigyelhetőségére vonatkozó kutatásokat végeznek.

Az EISCAT rádiótávcső-hálózat (forrás: EISCAT)

Bár a kiadott közleményben a mostani üzenetet az első kozmikus, kereskedelmi rádióadásnak tüntetik fel, hasonló jellegű tevékenységek végzésére régebb óta akad példa. A Krími Obszervatórium rádiótávcsövével 1999 óta küldenek a világűrbe magánjellegű üzeneteket (jó pénzért cserébe), de gondolhatunk a különböző bolygóközi űrszondákra (a Voyager-szondáktól kezdve a Marsra pár napja leszálló Phoenix-ig) elhelyezett, neveket/képeket/hangokat tartalmazó CD- és DVD-lemezekre is.

A SETI passzív és aktív – azaz "hallgatózó" és üzenetküldő – tevékenységének megítélése sem tudományos, sem azon kívüli berkekben nem egységes. Sokan csak felesleges idő-, energia- és pénzpazarlásnak tartják a földönkívüli, értelmes civilizációk keresését, sőt, akadnak olyanok is, akik kifejezetten veszélyesnek vélik a programot az emberiség globális biztonsága szempontjából. Ugyanakkor sokan mások – tudományos vagy kevésbé tudományos célzattól vezérelve – egyértelműen fontosnak gondolják az idegenek nyomainak kutatását. E sorok írója nem szeretne senkit sem befolyásolni véleményével, ezért csak két alapgondolatot kíván kihangsúlyozni. Az első, hogy a SETI egy teljes mértékben tudományos alapokon nyugvó, tudományos eszközöket és módszereket használó és tudományos célkitűzésekkel rendelkező program (éppen ezért nem szabad összekeverni a médiában egyre nagyobb teret hódító UFO-mániával és egyéb áltudományokkal). A másik fontos tényező a hatékonyság: sok vád éri a programban résztvevőket, hogy csaknem 50 év alatt nem sikerült kézzelfogható eredményt felmutatniuk. Meg kell jegyezni azonban, hogy – a jó néhány hasznosítható "mellékeredmény" mellett – egy gigantikus és nagyon hosszútávú vállalkozásról beszélünk, ahol néhány évtized sem feltétlenül jelent hosszú időt. A SETI szellemisége az alapítók azon gondolatán nyugszik, mely szerint "a siker esélyét nehéz meghatározni, ám ha sohasem kutatunk, akkor a nullával lesz egyenlő” (Cocconi és Morrison, 1959).

A racionálisabb ellenérvek között szerepel, hogy a SETI elveszi a pénzt más, fontosabbnak ítélt csillagászati kutatások elől. Ennél a pontnál pedig vissza is kanyarodunk cikkünk alaptémájához, a finanszírozás és a kommerciális tartalmak kérdésköréhez. A csillagászat – és így a SETI program is – alapkutatásnak minősül (azaz közvetlen gazdasági haszonnal nem kecsegtet), s ehhez kapcsolódóan jórészt állami finanszírozásból, az adófizetők pénzéből működik. Az ezen a tényen felszisszenők kedvéért hosszasan lehetne sorolni, hogy a csillagászati kutatások globális és hosszútávú skálákon mennyi hasznot hajtanak az emberiségnek (nem is beszélve a társtudományként deklarált űrkutatásból származó, fokozatosan mindennapivá váló technikai vívmányokról), de ezzel messze túlnyúlnánk eme cikk keretein.

A SETI finanszírozásánál maradva az az érdekes, hogy azon kevés csillagászati/űrkutatási területhez tartozik, ahova az utóbbi években egyre jobban beáramlik a magántőke. Olyan cégek, mint a Microsoft vagy a Google, dollármilliókkal támogatják új rádiótávcsövek (vagy távcsőrendszerek) építését. Néhány szponzor, ha a klasszikus csillagászati területek iránt kevésbé is fogékony, a földönkívüliek kutatására hajlandó pénzt áldozni – ez pedig közvetetten más kutatásoknál is növeli az anyagi ráfordíthatóságot. Sőt, ideális esetben talán éppen a SETI programok támogatása/népszerűsítése vezet oda, hogy a csillagászat más ágait is több magánforrás segítse pénzügyileg – közvetlen formában is.

Persze azért nem árt, ha a magánszféra tudományban való jelenlétét is bizonyos fenntartásokkal kezeljük. Sokakban felmerülhet a kérdés pl. a cikkünk kiindulásaként szolgáló rádióüzenet kapcsán, hogy mennyire etikus, ill. mennyire követendő a célzott reklámanyagok ilyen jellegű felhasználása. Nos, a földönkívüli civilizációk felé sugárzott üzenetek esetében ez egy speciális kérdés. Fontos látni, hogy BÁRMILYEN üzenetet küldünk is egy másik fajnak, ők (persze ha léteznek és eléri őket az adás) jó eséllyel semmit nem fognak érteni belőle (a cél ezért nem is ez, hanem hogy észrevegyék egy mesterséges jelsorozat vételét). Nagyon valószínű, hogy már a jelek dekódolása is megoldhatatlan feladat elé állítja őket (nem az emberiség technikai felsőbbrendűsége, hanem a feltételezett fajok között valószínűsíthető biológiai, tudományos, kulturális és műszaki különbségek miatt), a helyes értelmezés pedig szinte teljesen kizárt. Sajnos – legalábbis a sorok írója szerint – gyakran előkerülő, rossz szemlélet az emberközpontúság, mely még a SETI korábbi szakaszait is jellemezte (s ez jól látszott az első üzenetek kivitelezésén is). Ez alapján egy esetleges jövőbeli üzenetváltás, vagy adott esetben közvetlen kommunikáció valószínűleg az emberiség addigi legnagyobb kihívása lesz (hacsak a másik fél nem hidalja át valahogy a problémát).

A magántőke nagy mértékben segíthetné a csillagászat és az űrkutatás fejlődését, de azért nem árt kijelölni bizonyos korlátokat… (forrás: GhostNASA.com)

Jelen esetben, ebből a szempontból nézve tehát egyáltalán nem káros a magántartalmú, akár kommerciális anyagok megjelenése. Egy-egy ilyen rádióüzenetnél a tartalom jó eséllyel úgysem fontos, viszont cserébe – mint "földi" reklámfogás – az adott szponzor neve ezáltal is a köztudatba kerül; s ami a kutatások szempontjából fontos, anyagi támogatást is jelent. Hogy ezt a csillagászat más területeire általánosítva, milyen formában és mértékben válhat mérvadóvá, az egyelőre kérdéses. Az egyértelmű pozitívumok mellett azért mindig figyelni kell a "cserealapra", hogy a támogatásért elvárt "szolgáltatás" belül marad-e a tudományos kereteken, vagy nem. Utóbbi esetben ugyanis csak egy vékony határmezsgye választaná el az adott tudományos kutatást a napjainkban jelentős méreteket öltő, arcpirító pénzszerzési akcióktól (holdtelkek árusítása, csillagelnevezési mozgalmak stb.) – ez pedig egyáltalán nem cél. Azonban – ahogyan talán az előzőekből világossá vált – a tudományos körök és a magánszféra megfelelő egymásra találása a csillagászat és az  űrkutatás terén is jelentős előrelépést hozhatna.

Forrás:

Kapcsolódó oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás