November 11-én tartott előadást a Polaris Csillagvizsgálóban a Jövő csillagászai sorozat második előadója, Joó András Péter. A kedd esti előadások keretében frissen végzett hazai szakemberek mutatják be kutatásaikat, amit többségük a doktori fokozat megszerzése céljából vagy az után végez. Második vendégünk, Joó András Péter a napjainkban gyorsan fejlődő, automatizált égboltfelmérésekkel foglalkozik.
MCSE: Röviden bemutatnád magadat, hol dolgozol jelenleg?
J.A.P.: Több megbízásban dolgozom jelenleg, elsősorban műszerfejlesztő mérnökként, valamint a Konkoly Obszervatórium ügyeletes csillagászaként. Ezzel párhuzamosan az ELTE Fizika Doktori Iskolán igyekszem megszerezni a PhD fokozatomat Csillagászat és Űrfizika programban, valamint a Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagászaként tudománykommunikációs tevékenységet is végzek.
Joó András (balra) és a Carina-köd csillagkeletkezési régiónak részlete a Hubble Űrtávcső felvételén, amelyen a kék szín az oxigén, a zöld a hidrogén és nitrogén, a vörös a kén sugárzását mutatja (NASA)
MCSE: Mi a legkorábbi élményed a csillagászattal kapcsolatban?
J.A.P.: Az én történetem nem a tipikus „már kis gyermekkoromban sokat néztük a csillagokat…”. A csillagászat iránti érdeklődésemet tinédzserként a részecskefizika és a kozmológia aktuális kérdéseiről írt ismeretterjesztő könyvek ébresztették fel – elsősorban Stephen Hawking és Roger Penrose -, majd ezt követték tudományos ismeretterjesztő YouTube csatornák – Sixty Symbols, PBS Spacetime Matt O’Dowddal, Dr. Becky Sandhurst, Star Talk Neil Degrasse Tysonnal és így tovább.
MCSE: Mikor és mitől döntötted el, hogy az egyetemen csillagászatot tanulsz?
J.A.P.: Szintén nem a tipikus útvonalat jártam be. Először terméktervező mérnökként végeztem a BME-n, elvégeztem egy számítástechnikus felsőfokú képzést is, ezekkel a képességekkel kezdtem dolgozni, majd vállalkozást indítottam. Csak jóval később fordult meg a fejemben a tudományos pálya lehetősége, egy esetleges karrierváltás, akkor épp indított az ELTE Csillagászati Tanszéke egy Alaptanfolyamnak hívott képzést, melynek egyik célja felvételire való előkészítés volt az aziránt érdeklődők számára. Amikor ezt megláttam, akkor döntöttem úgy, hogy mindenképp megpróbálkozom a csillagászattal.
MCSE: Mik voltak a kedvenc tárgyaid az egyetemen?
J.A.P.: Ez egy nagyon nehéz kérdés. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer olyan témákról fogok egyetemen tanulni, amikről a kedvenc ismeretterjesztő könyveim szóltak, ezért nekem minden egyes tárgy óriási élmény volt. A spektroszkópia keretén belül Tóth L. Viktornál rengeteg gyakorlati tudást, készséget szereztem meg, ott tanultam meg Pythonban programozni, irodalmat feldolgozni, csillagászati archívumokat és adatokfájlokat kezelni, de még távcsőidőpályázatot is írni. Borzalmasan nehéz volt, rengeteg idő ment el vele minimális kreditért, de hosszútávon nagyon megérte. Később Tóth L. Viktor vett maga mellé mint témavezető, és ez az együttműködésünk mindmáig tart, közben végighallgattam az Infrared astronomy és az Űrcsilagászat kurzusait is, amik nagyon jó alapozás voltak a műszertechnikához is. A rádiócsillagászat tárgyakat nagyon szerettem Gabányi Krisztinával és Frey Sándorral, ott értettem meg az interferometria mágiájának az alapjait. Sándor Zsolt számításos és szimulációs gyakorlati óráit imádtam, sok minden ott állt össze az elméletekből. Forgácsné Dajka Emese Távcsőpraktikumán láthattam és kezelhettem végre életemben először komolyabb távcsövet egy kupolában, ennek a távcsőnek apróbb hibáit javítgattam is. A csillagászok számára összevont Kvantummechanika és statisztikus fizika kurzuson Kovács Tamással óriási aha-élményeim voltak, sorra nyertek értelmet korábbi állítások. És én végigjártam, majd később két évig oktattam is a BSc-sek összes Észlelési gyakorlatok kurzusát, az elmondhatatlanul hasznos, tulajdonképpen nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy ne fogalmatlanul bolyongjak az egyenletek tengerében. És az összes fiatal oktató, aki ott foglalkozott velem – Kővári Emese, Juhász Tímea, Asztalos Balázs és Soós Szabolcs… – mindegyikük nagyon sokat hozzátett ehhez.
MCSE: Mit tartasz a legfontosabb felfedezéseknek a csillagok keletkezésével kapcsolatban az elmúlt 5-10 évből?
J.A.P.: Szerintem a legfontosabb felismerés a csillagkeletkezés legkorábbi fázisaival kapcsolatban, hogy milyen nagy mértékben befolyásolja a klasszikus, gravitációs összeomlásos képet a környezet: a csillagközi anyag szerkezete, a mágneses mező, valamint a keletkező és elpusztuló csillagok visszacsatolt hatása (feedback). Ebben a témában jócskán akad még megválaszolatlan kérdés, és nagyon izgalmas eredmények születnek folyamatosan.
MCSE: Milyen témakörökön dolgozol jelenleg?
H.-D. Á.: A doktori kutatásom gerince protocsillagok és környezetük tanulmányozása. Első szerzős cikkem készül a Lófej köd és Láng köd környékén szubmilliméteres mérésekből kinyert pontforrások és a környezetük elemzéséről. Összefüggéseket vizsgálok a csillagközi anyag szerkezete, mágneses tulajdonságai, és a pontforrások elhelyezkedése, valamint fizikai paraméterei között.
MCSE: Mik a terveid a doktori utáni időszakra?
H.-D. Á.: Izgalmas tudományos projektekben szeretnék továbbra is dolgozni, ennek helyével és formájával szemben elég rugalmas vagyok. 🙂
