A kék vándorok titka

Amerikai csillagászok fontos eredményekkel szolgáltak a kék vándoroknak nevezett csillagok kialakulásával kapcsolatban. Ezek a csillagok öregnek számítanak, a korukat azonban látszólag meghazudtolják: forróak és kék színűek. Magyarázatukra már több elmélet is született: ezek szerint a rejtélyes ojektumok két csillag ütközéséből vagy összeolvadásából, vagy pedig egy kettős rendszerben zajló tömegátadás révén is létrejöhetnek. Az utóbbi elmélet alapján egy szoros kettős rendszer kék tagja elszívja óriáscsillag társának tömegét, esetleg annak ledobott anyagát. A társcsillagból a nagymértékű tömegveszteség után csak egy fehér törpe marad, a kék csillag viszont az így nyert extra üzemanyaggal folytathatja az energiatermelést és elvándorolhat a számára eredetileg elrendelt fejlődési útvonalról. Bár az elmúlt években sikerült egyre alaposabban megismerni a kék vándorok jellemzőit, perdöntő bizonyítékokat mindezidáig nem sikerült találni egyik lehetséges kialakulási folyamatra sem.

Egy, a Nature október 20-i számában megjelent cikk szerzői – A. M. Geller (Northwestern University) és R. Mathieu (University of Wisconsin-Madison) vezetésével – az Arizonában található, 3,5 méteres WIYN teleszkóppal tanulmányozták a Cepheus csillagképben található NGC 188-at, amely az egyik legidősebb ismert nyílthalmaz; csillagai közt azonban 21, fiatalnak tűnő kék objektumot is találni, amelyek többsége kimutathatóan kettős rendszer tagja.
Bár a társcsillagok nem elég fényesek ahhoz, hogy a WIYN teleszkóppal észlelni lehessen őket, gravitációs hatásuk azonban a felvett színképekből kimutatható, periodikus ingadozásokat okoz a kék vándorok mozgásában. A periodikus színképvonal-eltolódásokból előállított sebességgörbék alapján pedig következtetni lehet a társcsillagok tömegére is.

Mivel a megfigyelt kettős rendszerek keringési periódusa meglehetősen hosszú – átlagosan mintegy 1000 nap -, több évig tartó adatgyűjtésre volt szükség a paraméterek meghatározásához. A számítások szerint a vizsgált kék vándorok társcsillagai rendre fél naptömeg körüliek, ami bizonyítja fehér törpe mivoltukat – ez pedig a legfontosabb érv a tömegátadásos modell mellett. A másik két teória (két csillag összeütközése vagy összeolvadása) esetében a társobjektumok tömegének jóval nagyobbnak kellene lenni; ráadásul ebben az esetben néhányuk elég fényes lenne ahhoz, hogy közvetlenül észlelni lehessen azokat a WIYN távcső detektoraival – erre azonban nem került sor.