A korai Univerzumban uralkodó állapotok, valamint az első csillagok és galaxisok tulajdonságainak feltárása az asztrofizika legnehezebb kutatási feladatai közé tartozik. Az egyik módszer, mely révén válaszokat találhatunk, a Galaxisunkban lévő, nagyon öreg csillagok vizsgálata.
A csillagok korára elsősorban a légkörükben lévő kémiai elemek aránya alapján következtethetünk. Míg a fiatal Világegyetem gázfelhői (melyekből a csillagok születnek) csaknem teljes mértékben hidrogénből és héliumból álltak, addig a későbbiekben fokozatosan "beszennyeződtek" nehezebb elemekkel – ez a folyamat főleg a csillagok magjában lejátszódó fúziós reakcióknak, valamint a szupernóva-robbanások során ledobódó, a vasnál is nehezebb elemeket tartalmazó gázbuborékok nagy sebességű terjedésének köszönhető. Ha tehát egy adott csillag fémtartalma (a csillagászatban a héliumnál nehezebb elemeket összefoglaló néven fémeknek nevezzük) alacsony, akkor öreg, ha magas (Napunkéhoz hasonló, vagy annál nagyobb), akkor fiatal csillagról beszélünk.
A fémszegény állapot ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy a héliumnál nehezebb elemek egyformán kis mennyiségben vannak (vagy egyáltalán nincsenek) jelen a csillag légkörében. A Tejútrendszerben több olyan csillagot is találtak már, melyek atmoszférájában a vastartalom extrém alacsonynak adódott – ugyanakkor a szén (és esetenként a nitrogén) részaránya kiugróan magasnak mutatkozott. Az anomália feloldására többféle elképzelés is létezik, de eddig egyiket sem lehetett helytállóan bizonyítani.
A Hawaii-szigeteken lévő, 8,2 méteres japán Subaru távcső nagyfelbontású spektrográfjával sikerült rögzíteni az eddigi legfényesebb fémszegény csillag, a BD+44 493 színképét, s ezáltal meghatározni légkörének kémiai összetételét. Az objektum fémtartalma mindössze két század százaléka (0,0002-ed része) Napunkénak, ugyanakkor a szén mennyisége ennél a csillagnál is átlagon felüli.
A Mauna Kea (Hawaii) csúcsán lévő Subaru és a fényesen ragyogó Jupiter kettőse (J-C. Cuillandre, CFHT)
A jó minőségű megfigyelési adatoknak és a modellszámításoknak köszönhetően a vizsgálatot végző kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a csillag szülőfelhője egy első generációs szupernóva-robbanás révén szennyeződhetett nehezebb elemekkel. A korai, nagy tömegű csillagok fémtartalma más volt, mint a mostanság megfigyelt szupernóva-szülőcsillagoké, ez pedig minden bizonnyal befolyásolta a robbanás során keletkező elemek arányát is – melyek közül akkoriban a szén (legalábbis bizonyos típusú robbanások esetében) domináns alkotórészként szerepelhetett.
A BD+44 493 (középen) színképelemzése révén a korai Univerzumban végbement, speciális szupernóva-robbanásokról sikerült információkat szerezni (STScI, AAO/ROE)
A BD+44 493 elemzése fontos bizonyítékokat adott a kutatók kezébe a fiatal Világegyetem csillagainak fejlődéséről – a csillagászok reményei szerint pedig a közeljövőben több hasonló "csillaghírnök" üzeneteit is képesek leszünk értelmezni.
Forrás: Astronomy Now, 2009.08.21.
